Szüleim nagyon ellenzik a továbbtanulási szándékaimat, jogosan, vagy hagyjam rájuk?

Az informatikának akkor van jövője, ha nagyon penge leszel belőle - és ugye az alma nem esik messze a fájától - erre pedig kizárólag akkor van lehetőséged, ha 1. a suliban is pengék oktatnak mai szintű dolgokra, vagy 2 a tananyag mellett maradó idődben önszorgalomból tanulsz pl. külhoni anyagokból naprakész dolgokat.

Katonaság: nem tudom, hogy a hazai milyen, de egy biztos, a hivatásosok, nyilván ott, ahol folyamatosan bevetések kovácsolják egybe őket, míg szolgálatban vannak, valahova tartoznak. Ehhez hasonlóan stabil munkahelyet (az más kérdés hogy a dolgozó otthagyhatja a fogát) nemigen lehet találni, sem olyan kollégákat, akikkel valóban egy csapatot lehet alkotni. A mostani fejemmel már másképp látom a szerencsére nem kerültem be-t(én sem).

Elbeszélgetnék apámmal a "miért?"-jeiről, persze, ha nem foghegyről, hanem A-Z szinten érvelve mondja el, miért ezt vagy azt érzi hasznosnak számomra útirányként.

Ne hallgas apádra, teljesen más világban élt és emiatt máshogy látja a világot és a lehetőségeket.

Menj persze, diákmunkát is találhatsz amiből tudod fedezni a kiadásaidat.

Ne hallgass a szüleidre! Velem is nagyon hasonló volt a helyzet annak idején, amikor egyetemre készültem. Az egész családom ellenezte a szakot, ahová jelentkeztem. Sosem volt 4,5 alatt az átlagom, nagyon szeretem a szak minden tantárgyát, mindent, úgy ahogy van, ráadásul MA-n fogok hamarosan végezni és a PhD-t is szeretném majd... :) Amint látta a családom, hogy mennyire 'szerelem szak' ez nálam, kezdtek beletörődni :)

Ne add fel :)