Mit tegyek? A szüleimmel sohasem volt szoros a kapcsolatom, gyakorlatilag csak anyagilag támogattak és mindent megengedtek 1-s koromtól kezdve. Többi lent

Mivel kollégista vagyok 5-kes koromtól kezdve, alig-alig beszélgetünk, hétköznaponként nem keresnek, vasárnaponként pedig egy családi ebéd és kész. Mivel van két kisebb tesóm és állandóan dolgoznak elfogadtam a helyzetet. Legalábbis megpróbáltam, de azért amikor látom hogy más milyen jóban van a szüleivel nagyon fáj, hogy nekem nincs ilyenem. A szüleim nem ismernek, otthon pedig teljesen megváltozom. Bunkó vagyok, távolságtartó és antiszociális. Legszívesebben bezárkóznék a szobámba. Nem is ismernek de feltétel nélkül elvárják, hogy bízzak bennük, de nem tudok. Nem tudok megbízni a saját szüleimben, mert gyakorlatilag egyedül nőttem fel, határoztam el hogy iskolát váltok meg mindent. Az eddigi életem fontos fejezeteiben nem voltak jelen. Viszont ha elmondok nekik bármit is akár személyes, akár nem, egyből tovább adják és kritizálni kezdenek. Földhöz ragadtak én pedig nem, és ez nem tetszik nekik. Szeretnék egészségesen élni, és emiatt egyfolytában vitázunk, mert szerintük teljesen felesleges és nem ér semmit ha pedig ellenkezek velük egyből szájalok, meg tiszteletlen, nagypofájú dög vagyok emiatt nem merek velük őszintén beszélgetni, de ha valami kiderül amiről nem szóltam akkor meg "miért nem bízok bennük?" Régen is ha történt valami egyből rám volt fogva és én kaptam meg kinevettek. Ezek miatt pedig begubóztam, próbálom kerülni a velük való beszélgetéseket, kellemetlenül érzem magam a társaságukban és nem mondok el nekik semmit, mert ha belekezdek félbeszakítanak, meg beszólogatnak. Ja, igen, egyfolytában piszkálnak a pattanásaimmal, meg hogy nagy a fenekem de amikor arcpakolást teszek fel vagy tornázok akkor meg "jujj, de béna vagyok.." A legrosszabb pedig hogy mivel keresetem nincs, rájuk vagyok utalva és folyton fenyegetnek, hogy nem adnak pénzt, meg nem visznek be a koleszba, de beszélni nem lehet velük, és még csak 8-ikos vagyok és körülöttem minden bizonytalan, senkivel nem tudok erről beszélni, és nincsen felnőtt a környezetemben akiben meg tudok bízni. De nem is mondhatnám el senkinek, mert anyáék nagyon adnak arra hogy mit gondolnak mások és ha megtudnák hogy ezt akár csak ide is kiirtam.. kinyírnának. Mostanában pedig rám szálltak, kérdezősködnek, én meg nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Bunkó vagyok és fél szavas válaszokat adok, ez pedig nem tetszik nekik, és fenyegetnek, de hogy mondjak el nekik így bármit is? Hétvégén meccsen voltam és vesztettünk és amikor ezt elmondtam nekik.. annyira felbosszantott az önelégült képük, meg vigyoruk.. hogy közöltem velük, hogy nincs kedvem beszélgetni, ők meg közölték velem hogy nekik meg nincs kedvük pénzt adni, meg ilyenek.. Felbosszant, hogy így tudnak zsarolni és függök tőlük és félek hogy mi lesz ha egyszer nem bírok magammal és visszaszólok nekik.. akkora verést meg olyan szankciókat kapnék, hogy lehet feladnám az életet is.. 10 évesen már majdnem megtettem.