Szülők! Ti megbántátok, hogy megszültétek gyereketeket?

" Nem vagyok értékes társadalmilag, haszontalan vagyok, jelentéktelen. "

- 15 éves vagy. Mit akarsz? Csináld a dolgod, ahogy eddig csináltad. Én sok olyat tanítok, aki még az ötödik osztályt is alig tudja elvégezni, de bukdácsoló gimnazistát is sokat ismerek. Nehogy már Te szégyelld magad.

15 éves nem ír ilyet.

15 évesen nem kell társadalmilag hadznosnak lenni.

Láss már ki a fejedből, ne csak nézz!

Anyukád szeret, ki is mutatja, próbálja ápolgatni a kicsi ki lelkedet, erre ilyen kérdést írsz ki? Mi a fene bajod van neked?

Egyébként aszimmetrikus, egy SZ-szel. Egy tárgyra feküdj rá, ne 5-re, ha gyengébb képességekkel el akarsz érni valamit versenyszinten (ami egyébként teljesen felesleges, nem leszel tőle több, jobb, de ha téged ez boldogít...).

Simán lehet 15 éves, aki hülyeséget olvasott.

Az életet azért éljük, hogy boldogok legyünk, nem a hasznosságunk miatt. 100 évesen ki a társadalmilag hasznos? Aki poraival táplálja a növényeket?

Hát itt maximum te bánod, hogy megszülettél senki más nem a világon. Abból amit írsz anyukád szeret és elégedett veled. Sőt tanulmányi eredményed átlagon felüli, mégis mit gondoljon egy szülő akinek a gyerekét kettessel lökik át minden évben, és mégis szeretik őket, pedig rengeteg sok ilyen éppen kettes semmire való kölök van mégis szeretik őket. Főleg a lányok mint te is hajlamosak arra, hogy ha nem ők a világ legtökéletesebb lényei akkor semmirevaló haszontalannak gondolják magukat. Szedj össze egy kis önbizalmat, 4 es átlaggal a legtöbb egyetemre is bejuthatsz szóval totál jó vagy, nálad meg vannak jóval rosszabbul kinézők azt le merem fogadni.

Egy gyereknek a társadalmi haszna mégis mi legyen? Dolgozzon napi 8 órát neveljen gyereket fizessen adót? Nem egy gyerek akkor társadalmilag hasznos, ha a taníttatása eredményes, azaz nem egy állandóan megbukó kettes tanuló akinek semmi jövője.

Anya vagyok. 16 éves lányom és 21 éves fiam van.

Mivel te is lány vagy, így a lányomról írok egy kicsit.

A lányom sosem volt kitűnő tanuló. Tanult mindig, sosem bukott, de volt, hogy 2-3 jegyeket hozott haza. Az év végi eredményei általában 3-4 átlagúak voltak.

Én soha nem nyaggattam, hogy kitűnő legyen. Csak azt mondogattam neki, hogy csakis saját magáért tanul, és nem nekem!

A lányom mindig kitalál valami hobbit, sportot ami szerinte az élete célja, de pár hónap lelkesedés után feladja. Hogy haragszom vagy szomorú lennék ezek miatt?? Nem! Sőt! Örülök, hogy annyi mindenbe belefog, mert így sokoldalú lesz. 16 éves, majd kialakul, hogy melyik hobbit választja egy életre. Én sem voltam különb, így csak annyit tehetek, hogy támogatom minden ötletét.

Nem vagyok szomorú miatta, sőt büszkén is mondom, hogy

- a lányom most úgy döntött teniszezni fog.

- ÁÁÁ hol van már a tenisz! Most íjászkodik a lelkem! Olyan ügyes lány!!

Én bevallom így tartom tökéletesnek.

Hiszem, hogy azok a fiatalok akik ennyire sokoldalúak, ennyire nyitottak mindenfelé, azok felnőttként is megállják a helyüket!

Én büszke vagyok a lányomra, hogy képes mindig újítani, képes mindig valami újat tanulni, és nem hátrál meg..Feladja hamar? Talán, de legalább rájön, nem ezt akarja.

15 évesen ne akarj tökéletes lenni, mert elhiheted, hogy mi szülők sem vagyunk azok.

Talán az egyetlen dolog, amit NEM bántam meg, az a gyerekem.

Aki 15 éves, abszolút nem tanul, ki fogják vágni a középiskolából, nem sportol, antiszociális, mindent sötéten lát, semmi önbizalma sincs.

Mégis szeretem, így is, és ő a legfontosabb számomra. Persze bánt, hogy nem él gondtalan, vidám életet, meg hogy nem tanul, de ezek nem befolyásolják az iránta érzett szeretetemet. Remélem, helyrejön előbb-utóbb és megtalálja a helyét (persze, ezért teszek, teszünk is).

Aki azt írta, hogy sokoldalú lesz: aláírom. Felnőttem és igaz rám, gyerekként engem is minden érdekelt. De azért majd válasszon valamit időben!

A tanár, aki a dícséretekért volt oda, valószínű annak idején neki is volt már kiemelt jegye. Matektanárok szoktak ilyet mondani, el nem tudom képzelni, hogy egy magyartanár ilyet mondjon. Vagy ilyet mondhat egy történelemtanár.

REmélem, nem olyan tanárnak akarsz megfelelni, akit amúgy nem kedvelsz.

Ha meg ez ennyire bánt, keress egy szimpatikus tanárt vagy tanárnőt, csak van, és mondd el neki, hogy mi bánt. Az is lehet, segítene felfedezni, miben vagy tehetséges - merthoyg emiatt vannak a pedagógusok és a tanárok. Aztán elindulsz, kiválasztod azt a két-három dolgot, ami lehet nem is tantárgy lesz, hanem pl a sport vagy a színjátszás vagy az ének.