Mit tudnék tenni, hogy minden jobb legyen?
Sziasztok.
Már egy ideje gondolkodom, hogy kiírom ezt a kérdést, csak abban reménykedtem, hogy hátha jobb lesz minden, mert csak idő kérdése, de a minden csak rosszabb lett. A környezetemben pedig nincs senki, akitől segítséget tudnék kérni.
Egy 16 éves fiú vagyok, és tavaly nyáron költöztünk Németországba. A nyelvvel nem volt gond, mert apa részéről német vagyok és a kiskoromtól kezdve magyarul és németül is tanítottak. Egészen odáig, míg nem költöztünk el, nem volt semmi gond. Most viszont mintha teljesen kicserélték volna szüleimet. Mindig mindenért engem hibáztatnak. Hétköznap amikor hazajövök suliból, mindig az az első dolgom, hogy kitakarítsak. Ezzel nincs is gond, mert szívesen megcsinálom, de ha valami rossz helyen van vagy koszos, akkor rögtön elküldenek melegebb éghajlatra. Amikor próbáltam velük beszélni, hogy lehetne normálisan is közölni, anya válasza csak annyi volt, hogy megütött és mondta, hogy ha nem tetszik, akkor el lehet innen menni.
Az elmúlt időben kicsit romlottak a jegyeim, mert minden nap ideges vagyok a szüleim miatt, gyakorlatilag gyomorgörccsel jövök haza, mert tudom, hogy akármit csinálok, akkor az vár rám, hogy le*csesznek, vagy még rosszabb. (Lásd: verés, szobafogság, nem kapok kaját, vegyek magamnak)
Öcsémmel is ugyanezt csinálják, csak 2 év van közöttünk, de már tőle is mindent elvárnak.
Fél éve megismertem egy lányt. Ugyanazok az érdeklődési köreink, hasonló filmeket és zenéket szeretünk, és imádja, hogy félig magyar vagyok :D Amikor Magyarországon laktunk, akkor sokat szekáltak, hogy félig német is vagyok és lenáciztak.
Tehát ezzel a lánnyal kb 2 hónapja összejöttünk, és szüleim szerint nem kéne ennyit együtt lennünk. Megjegyzem, legtöbbször csak hétvégén találkozunk.
Tegnap is nagy patáliát rendeztek, hogy a barátaimmal el akarok menni egyik osztálytársunkhoz. Fél órára lakik attól a helytől, ahol mi lakunk és teljesen ki voltak akadva, mert nem kéne ismeretlen helyekre mennem. Voltam már ott párszor egyébként. Többszőr is volt, hogy ők vittek el.
Az elmúlt időben inkább barátnőméknél szoktam lenni, mert elegem abból ami otthon van. Viszont öcsém folyamatosan üzen nekem, hogy őt sem hagyják békén, őt is volt hogy nem egyszer megütötték csak mert valamit rosszul csinált.
Annyira segítenék neki, de egyszerűen semmi ötletem sincs. Nem tudom, mit tehetnék ilyen emberekkel, mint a szüleim.
válasza:
válasza:"Egészen odáig, míg nem költöztünk el, nem volt semmi gond. Most viszont mintha teljesen kicserélték volna szüleimet. "
Az igazság az, hogy Te is nagyon sokat változtál, ez a 13-16 körüli korszak olyan nehéz, mint egy születés - hisz az is, most születnek benned új erők, amelyeknek eddig csak a lehetősége volt adott, hogy kialakuljon 12-16 közt. Életünk legnehezebb időszaka ez, ha túl leszel rajta - és 1-2 év múlva túl is leszel - akkor látod majd, mindent kíván az ember, csak azt nem, ez visszatérjen, egy felszabadulás, hogy túl vagyunk rajta.
A korszak végére megjelenik az ifjú ember, aki döntésképes, aki szellemi tevékenységre képes, ereje teljében.(és ez tart jó ideig, majd 50 körül fizikai erők fogyása lesz az új nehézség, ami lehet, hogy szüleidet már érinti, és összefügghet az idegességükkel)
Ezt a fent vázolt folyamatot a szüleid nem jól kezelik, nem veszik figyelembe, milyen nehéz ez nektek is, nem megértőek. Hogy meg is ütnek titeket, az komoly baj. Sok embert ismerek, akiket SOHA nem ütöttek meg. Ezt meg kellene beszélni, próbáld meg. Valahogy úgy, hogy "megértitek, hogy nehéz helyzetben vagytok, hisz fel kell építeni egy új országban az életeteket. De olyan sokat vesz el az erőből a verés és a veszekedés,
próbáljuk meg megegyezni, kinek mi a feladata otthon - esetleg írásban is rögzíteni - és próbáljuk meg megértő módon kezelni a közös életünket. "
Nem könnyű, megértem.
A testvéredre, barátaidra és barátnődre vigyázz, a legnagyobb kincsünk az életben. A szüleiddel egy nyugodt időben, teánál próbáld ezeket megbeszélni.
Nagy kincseket veszíthettek el, egymás szeretetét, megbecsülését, a barátságos légkört, ha nem próbáljátok megoldani- cserébe az anyagi jólétért? nem lehet ezt lecserélni, nem érdemes.
***************
“Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall?
Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?”
(Márk 8,36-37)
válasza:Attól mert a szülők életében is változás megy végbe, egyáltalán nem a gyerekeiken kéne levezetni. Mi is most költöztünk ki, de a feszéltséget nem a gyerekeken vezetjük le. Nem tisztességes dolog, főleg hogy ezzel nem oldódik meg semmi probléma. Szomorú, hogy erre neked kell őket ráébreszteni.
Próbáld megértetni a szüleiddel, hogy nem tisztességes a viselkedésük, és hogy a kisebbik testvéred és te sem érdemeltek veresét.
Sem azért mert nem tartotok makulátlan rendet, sem másért. Ha hibád követtek el, akkor büntessenek meg szobafogsággal, de semmiképpen ne fizikailag, meg lelkileg terorizáljanak.
Az én kisfiam 4 éves, szinte sosem pakol össze maga után, csak feldobálja a polcra a játékait, lehet később sem lesz jó, de sosem fogom érte ütni-verni. Persze ha nagyobb lesz elmondom neki, hogy igyekezzen egy kicsit jobban, vagyis ösztönzöm. De semmiképpen sem takarítót akarok nevelni.
Szóval ülj le és magyarázd el nekik, hogy a büntetésük nem vezet semmi jóra, ti igyekezni fogtok, és segítetek amiben tudtuk, de szeretnétek, ha szeretettel, nem pedig "fegyelemmel" gondoskodnának rólatok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!