Mit tegyek? Kezdek megőrülni. Kicsit hosszú de pár tanács jól jönne.

A szüleim elváltak, anyámnak van egy élettársa már 4 éve és akivel régen jóban voltunk, de mostanában annyira megfordult a kapcsolatunk, hogy szó szerint utálok a közelében lenni.Az a bajom, hogy a barátommal 2 éve vagyunk együtt ő 20 én 21 éves vagyok, viszont már a kapcsolatunk eleje óta csak úgy találkozunk,hogy hétvégente. És azt is úgy, hogy egyszer én megyek a másik héten ő jön hozzánk.Nem azért mert nem lenne időnk találkozni hanem mert anyám (az élettársa hatására) annak ellenére megszabja még most is, hogy mikor találkozhatunk, mikor jöhet át hozzánk, hogy már 21 éves vagyok...

Anyum élettársa olyan szinten befolyásolja az anyámat h emiatt nem akkor találkozhatok a barátommal amikor akarok hanem "menetrend szerint".

Hiába próbáltam beszélni vele, hogy mi a baja a barátommal mi nem tetszik, a szemembe nem mondja ha baja van hanem anyumat idegesíti vele.

Azt mondja, hogy inkább akkor jöjjön át a barátom mikor ő dolgozik. Mivel ő buszsofőr konkrétan hétvégente itthon van, mégis ezt hogy gondolja? majd én menjek állandóan mert baja van? Azt már nem, meg is mondtam neki, hogy mindennek van határa. Ráadásul nem is az ő háza ez. Mi engedtük meg neki, hogy beköltözzön hozzánk. Simán kirúghatnánk innen szóval nem értem mi joga van hozzá, hogy megmondja mit hogy.

Ráadásul azért nem értem mit zavar ha nálunk van mert nem szoktunk ordítozni, kiabálni, konkrétan a szobámból ki se megyünk csak is azért, hogy még véletlenül se az legyen a baj. Nem kicsi a házunk szóval nincs az, hogy egymás nyakán lennénk.. A barátom olyan, hogy mindent megtesz ha kérnek valamit. Senki nem mondhatja rá azt, hogy nem csinál semmit, hogy bunkó lenne vagy ilyesmi. Állandóan kérdezgeti mit segítsen, mit tud csinálni, még anyum élettársával is próbál beszélgetni annak ellenére is, hogy tudja mi van.(persze az meg kb. semmibe veszi a párom).

Egyszerűen már elegem van, hogy 21 éves létemre nincs életem. Nem jöhet át a barátom amikor szeretne, előre egyeztetett időpont kell mindenhez. Ráadásul ha véletlenül a menetrendben változás történik, hogy pl. azon a hvégén amikor én mennék le hozzájuk de úgy alakul, hogy mégis szombaton nálunk vagyunk, de szombat este visszamegyünk a barátomhoz és ott is maradunk a hétvége többi részén, akkor már rögtön utána 2 hétig nekem kell lemenni, azért h a drága megnyugodjon.

Én se mehetek le állandóan, örökké.

A legérdekesebb az, hogy a barátom a két öccsével EGY szobában alszik, 5-en vannak a házban, és soha egyszer sem mondták azt nekem vagy a barátomnak, hogy zavarja őket ha ott vagyok, vagy útban lennék vagy akkor menjek amikor nincsenek otthon stb.

Inkább vagyok náluk, mint nálunk de viszont nekünk arra is szükségem van, hogy kettesben is lehessek a párommal ami náluk nem nagyon lehetséges.

Nálunk meg csak a szobámban vagyunk és kész, nem zavarunk senkit az ég világon.

Már nagyon gondolkodom azon, hogy elköltözök itthonról mert egyszerűen itt beszélni senkivel se lehet, úgy érzem, hogy már semmi dolgom itt. Viszont anyámat meg nem akarom itt hagyni ezzel a nem normálissal.

Anyám is inkább az ő pártját fogja, bár nem értem miért pedig sokszor veszekednek.

Nem tudom mit kéne tennem. Lehet, hogy az lesz a legjobb ha elköltözöm?

Viszont ahhoz pénz is kéne. Sok. És már nem bírom elviselni ezt.