Anyukám kiteregette az életem intim részleteit. Vagy én reagálom túl?

Anyukámmal mindig jó volt a viszonyom, de a rokonságom távolabbi részével nem tartom a kapcsolatot. Teljesen eltérő az értékrendünk, nem jelentenek többet számomra, mint a sarki közért boltosnénije. Anyukám viszont aktív levelezésben van velük.

Egy hónapja sajnos volt egy vetélésem. Nem vertük nagydobra, ahogy azt sem reklámoztuk, hogy terhes voltam, csak a legközelebbi barátoknak és közvetlen családnak mondtuk el.

Erre most facebookon kapok üzeneteket ezer éve nem látott rokonoktól, hogy részvétük, de sebaj, biztos beteg lett volna, majd lesz másik, még mindig zaklatott vagyok-e, voltam-e már pszichológusnál?...

Még azt sem közöltük velük, hogy terhes vagyok (voltam), nemhogy a veszteségünket. Az ember nem mutogatja a sebeit ország-világnak, úgyszólván idegeneknek... De mint kiderült, anyukám részletekbe menően tájékoztatta őket az eseményekről, sőt ezek szerint némileg ki is színezte, ami a zaklatottságomat illeti.

Amikor kiderült, hogy babát várok, mondtam anyukáméknak, hogy ne nagyon reklámozzák. Úgy tűnik, neki a "ne nagyon"-ba még beleférnek a másodunokatestvérek házastársai is. Pedig sosem volt pletykás, csak gondolom, tovább akarta adni az örömét.

Nem tudom, hogy reagáljak. Beszéljek-e erről anyukámmal (aligha tudnám úgy felhozni a témát, hogy ne lecseszés legyen a vége), vagy nyeljek két nagyot és tegyek úgy, mintha mi se történt volna? Úgy érzem, tapintatlanul közszemlére tett, kiteregette a fájdalmunkat, sőt csak tetézte azzal, hogy reagálnom kell a rokonság tolakodó részvétkedésére.