Szülők, akik már átestetek ezen, ti mennyire könnyen fogadtátok el, amikor a gyerketek külön, saját lakásba költözött tőletek, és már nem találkoztatok minden nap?

Nem viselt meg, mert nem nagyon fiatalként költözött el, hanem 25 évesen, ráadásul ugyanabban a városban is lakunk, így nincs akadálya annak, hogy találkozzunk. Találkozunk is majdnem minden héten.

Ha messze, külföldre költözött volna, az biztosan megviselne, mert nem láthatnám, max. évente egyszer. És az is rossz lett volna, ha nagyon fiatalon megy el.

Így inkább az előnyét nézem, lehet, hogy ilyen nem illik leírni, de így konkrétan kényelmesebb otthon.

Úristen...én nem tudom, hogy fogom megemeszteni..csak 13 a lanyom, de már most félek, mert már baratnözik..es szarul esik, h inkabb a baratnöjevel lóg..

nekem mondjuk nincs parom, nem is akarok összejönni senkivel,mert az ő idejeböl menne.regebben mikor valtunk az apjatól, jartunk pszichologushoz.És mondta ott is a nő, h ne a gyereknek éljek.legyen saját életem,de en vhogy a lanyomat mindig elörebb vettem egy randinal vagy egy pasinal.:((( az más gondolom, ha van férje valakinek.

Nekem négy gyerek költözött el, három egyszerre. De nekem ez volt a természetes, a gyerekeknek az a "dolga", hogy önállósodjanak.

Ezen "feldolgoznivaló" nem volt, tudomásul vettük és ennyi. Most élvezzük a párommal, hogy ketten vagyunk és sok olyasmire sort tudunk keríteni, amire korábban nem volt lehetöség.

Én nem szülő vagyok, de a szüleim meglehetősen jól viselték.

Tudták hogy jó helyen vagyok, és ez a legfontosabb. Én vagyok a legkisebb gyerek tehát főleg furcsa volt nekik mert ketten maradtak így kicsit megállt otthon az élet.

De gyakran beszélünk és mindig imádok otthon lenni. Azt mondta anyukám hogy az a legfontosabb hogy akárhányszor hazamegyek az mindig jó érzéssel töltsön el :)

Az biztos hogy a gyereknek is ugyanúgy fel kell dolgozni, tehát majdnem ugyanaz zajlik le a gyerekben mint egy szülőben is (abban az esetben hogyha normális kapcsolatuk volt és normálisan válnak el egymástól)

A szeretet és törődés ugyanúgy megmarad, csak épp másabb formában.

6: Azért viselte meg ennyire, mert ilyen sokáig ott voltál vele. Megszokta.

De majd megszokja azt is, hogy elmész. Csak ne hagyd magad.

Nálunk is volt sírás, mikor eljöttem. De aztán lenyugodott. És persze megyek hozzá, attól hogy elköltöztem, még lehet találkozni.