Miért van az, hogy ha egy gyerek betegen születik, az apa nehezebben, vagy sehogy nem fogadja el?

#9:

akkor csak remélem, hogy nem leszek csalódott...

Több beteg gyerekkel találkoztam már, hol ilyen hol olyan betegséggel, volt aki súlyosabb volt...

én igazából nem éreztem akkora különbséget egészséges és beteg között...mindegyik aranyos volt és képességeikhez mérten elég okosak...

Egyik ismerősöm akinek beteg a gyereke mesélte, hogy mennyi munka van vele pluszban.

Szerintem egy beteg gyerek is lehet ugyanannyira aranyos, mint egy egészséges és több munkával, de sokaknál elérhető ugyanaz, mint az egészséges társaiknál.

Például sokan a figyelem zavart is betegségnek tartják. Én hiperaktív és figyelem zavaros vagyok, van, hogy az előző mondatomra nem emlékszem, mégsem érzem akkora hátránynak, vagy egyáltalán nem érzem betegségnek.

Megtanultam ezzel együtt élni és sok tekintetben viszont óriási előnyöm van, sőt amit mások hátránynak élnek meg, én előnnyé kovácsoltam...

Volt kolléganőmnek velem egykorú autista fia van, szerencsére nem a nagyon súlyos fajta, tehát tud normális életet élni "bizonyos kompenzációval". Tehát bizonyos dolgokban nehezebben, de el tudja érni ugyanazt mint a többiek...

Azokat sajnálom akik csak egy tolószékben ülnek és csorgatják a nyálukat.

Emlékszem egyszer a TV-ben volt egy riport egy hasonló sráccal, ő szerencsére tudott beszélni...elmondta, hogy Ő (nem a szülők!!!!!) csalódottnak érzi magát, hogy az anyja és az apja mennyit megtesz érte és ő soha nem tudja ezt visszaadni nekik...

A szülők elmondták a napi rendet tízen év alatt megszokták már és nekik ez a "normális élet".

23F

Ismertségi körünkben van autista lány. Ma már 20x éves, de ugye nem lehetett tudni, hogy beteg lesz. Az apja mindig törődött vele, elfogadta. Szülei időközben elváltak, de nem a lány betegsége miatt. Hozzáteszem, hogy sajnos súlyos autista lett a lány.

Mikor az első gyerekemmel terhes lettem, szóba került a párommal, hogy mi lesz, ha nekünk is beteg gyerkőcünk lesz. Vagyis én kérdeztem a páromtól, ő mit csinálna. Azt mondta, mi lenn? Ugyanúgy az ő gyereke lenne és ugyanúgy törődne és foglalkozna vele. Persze nem tudom, hogy így is lenne-e. Nagyobb fiam beszédhibás, beszédfogyatékos, de enyhe formában szerencsére. Nagyon szereti a párom, elviszi magával több helyre, bicikliznek, mindent csinál vele, amit egy apának kell, de a fejlesztés, tanítás, szakszolgálathoz futkosás mint rám marad.