Szerintetek a két "rossz" helyzet közül mégis melyik a jobb?

Ez adott mind a két helyzetnél: a kamasz, tizenéves fiú nem szereti/nem kedveli/nem bírja/szinte már utálja a szüleit.

1) A fiú a szülei előtt tisztelettudóan viselkedik (mármint ahhoz képest, hogy nem bírja őket), ritkán gunyoros, akkor is inkább otthon, társaságban a szülei előtt nem mutatja a dolgot (persze a szülők sejthetik). Mások előtt viszont szivesen lehordja az anyját, apját. NEM csúf jelzőkkel (ribi, h.lye p.csa, lúzer, stb).

2) A fiú a szülei előtt nem "jópofizik", a szemükbe mondja, hogy mi a baja velük, néha elég durván, és mások előtt sem titkolja. Nyilván itt egyértelmű, hogy a szülők is tudják, hogy nem szereti őket a fiúk.

Igazából szerintem ez a "nem szeretem a szüleimet" csak kamaszos átmenet nála, az illető, akiről én beszélek, az elsőbe tartozik. És sokszor tanuja lehettem, hogy pl. az anyja bejött a szobába, szinte már-már normálisan beszélt, persze nem színészkedett, de amikor meg kiment, akkor mondta, hogy "Na, el lehet húzni már", "végre elhúzott a francba" stb.