Éreztétek már úgy, hogy a szüleitek csak azért szeretnek, mert a gyerekük vagy?

Ez egy érdekes kérdés. Valahol igen is meg nem is a válasz. Nyilván a tény, hogy a gyerekük vagy ad némi bónuszt, de nem azért, mert "vérségi kötelék", hanem mert nem lehet csak úgy valakit nem szeretni, akit hosszú éveken keresztül felneveltél, a kezdetektől vele voltál, törölted a s.ggét, etetted, betakargattad, a pillanat amikor elsőként téged hívott anyának/apának stb...

Ez egy olyan kötődés amit nem igazán lehet leírni, de sokkal mélyebb minthogy "vérség". Van akinek persze semmit nem jelent ez az egész, és nem is foglalkozik a gyerekkel, és nem is alakul ki ehhez hasonló kapcsolat, amit leírtam, de ugyebár ez elenyésző, mert az ember erősen érzelmektől vezérelt lény, akármennyire is tele van a világ olyanokkal akik ennek az ellenkezői.

Lehet furán fog hangzani, de volt kisállatod? Egy kutya, cica, valami amit kiskora óta nevelsz, és ismered minden porcikáját? Hasonló ösztönöket vált ki egy kisállat mint egy gyerek az emberekből, ezért van az, hogy nem tudnád őt lecserélni, feladni, stb. Vigyázol rá.

Lehet kicsit hosszú és kusza válasz, de remélem valamit segített.

Persze hogy azért szeretnek mert a gyerekük vagy, bármilyen légy is! De attól, hogy más az érdeklődésetek, még lehettek jó emberek, te is értékes vagy. A szüleid szeretni fognak, bármi is történjék, ha nem vagy tökéletes, akkor is.

Ezen én is gondolkodtam már, hogy pl miért szeretem az unokatesóimat, mikor egyik-másik nem épp tökéletes ember. Ha idegenként találkozunk, biztos nem lennénk jóban. De a rokonság miatt szimpatizálunk egymással, jobban elfogadjuk a jellemhibákat.

Ha az ösztönösséget nézzük, akkor pedig a szülők tűzön-vízen át támogatják, szeretik a gyereküket, így "biztosítják a túlélését" míg az utódok ösztönösen elhagyják a családi fészket. Ezért érzi sok gyerek a generációs szakadékot, meg nem értést, az idegenséget a szüleitől.

Remélem, tudsz angolul, egyszer olvastam, hogy a legjobb dolog, amit a szülő mondhat a gyerekének, az nem az "I love you", hanem az "I like you".

I love you szólhat egy nagynéninek is, akit évente egyszer látsz, és ez tényleg a kapcsolat miatt van, de az I like you, kedvellek, az azt fejezi ki, hogy szeretlek téged, mint ember. Nem azért, mert rokonok vagyunk, ha nem lennénk azok, akkor is hiányozna az, aki vagy.

Az egész az ösztönről szól. Csak akkor érted meg , majd ha neked is lesz gyereked.

És visszavezethető ez az érzés, hogy érzelmi szinten keveset törődtek veled a szüleid.

Ez egy nagyon jó kérdés. Nem tudom a korodat, de szerintem nagyon klassz, hogy emberek gondolkodnak komplex dolgokon is, ritkán tapasztalom!

A szüleimről nem tudok nyilatkozni, mert nem ismerem tökéletesen a motivációikat. De van gyerekem, így arról az érzésről tudok. Egyetértek az I like you dologgal, amit fentebb írtak. Szeretem (I love him értelmében) őt ösztönből, szépnek, okosnak, fejlődőnek látom elfogultságból, de amikor valami új szokását fedezem fel, újra és újra megkedvelem őt a viselkedéséért (I like you). Később majd a humorát, a gondolkodásmódját fogom megkedvelni.

Szóval is-is szerintem is.

Szerintem nem érdemes ezen gondolkodni. Mert ha idegenként találkoznátok, akkor miért is kéne szeretnetek egymást??? Akkor nem lennének a szüleid és téged sem érdekelne, hogy ők mit gondolnak rólad, mit éreznek irántad :)

Egyébként meg nem csak azok szerethetik egymást és lehetnek jóban, akik nagyon hasonlóak.