Éreztétek már úgy, hogy a szüleitek csak azért szeretnek, mert a gyerekük vagy?

Tudom furcsa kérdés, de már többször eszembe jutott, hogy a szüleim vajon magam miatt szeretnek vagy azért, mert a gyerekük vagyok. Annyira mások vagyunk, a szüleim és én, teljesen más az értékrendünk, a gondolkozásmódunk, az érdeklődési körünk, hogy nehéz elképzelni, hogy ha például idegenekként találkoztunk volna össze valahol, akkor akár csak kedveltük volna egymást, vagy szimpatikusak lettünk volna egymásnak. Ugyanez a helyzet a testvéreimmel is. Ennek ellenére elég jó a kapcsolatom a családommal, szeretem őket, de leginkább csak a rokoni kapcsolat miatt.

Mi a véleményetek erről? A családokat leginkább csak a vérségi kötelék tartja össze?