Évek óta szenvedek evészavarban. Anyukámnak most kezd feltűnni, mégis rendszeresen bűntudatot kelt bennem az evéssel kapcsolatban. Miért csinálja ezt szerintetek?

13 éves koromban kezdődött nálam az anorexia, most 19 vagyok. Anyukám az évek során ebből mit sem vett észre, ami érthető, mert voltak kisebb-nagyobb szünetek.

13 évesen kb 151 centihez 26 kilóra fogytam, aminek egészségügyi következményei is lettek sajnos.

Ez az egész a mai napig kihat az életemre, nem tudok szabadulni tőle. Folyton azon jár az eszem, hogy mennyit eszek és már napokkal előre kitalálom, hogy pontosan mennyit fogok enni és hány órakor.

Anya azt mondta, hogy úgy látja, mintha valami nem lenne rendben és szerinte nem normális, amit csinálok. Tudom, hogy nem az, de ez nem is csak a vékonyságról szól. Ha bármilyen problémám van, amit nem tudok egyedül megoldani (segítségem pedig nincs), akkor az hoz megnyugvást, ha legalább azt kontrollálhatom, hogy mit eszek, mikor és mennyit. Ilyenkor elég szigorú megszorításokat hozok és ez jó érzés, mert legalább ebben az egy dologban nem csúszik ki az irányítás a kezem közül.

A lényeg az, hogy anya állandóan azzal fenyegetőzik, hogy elvisz pszichológushoz, aminek titkon örülnék, mert senkim nincs, aki meghallgatna. Viszont ugyanakkor megjegyzéseket tesz, bűntudatot kelt bennem az evéssel kapcsolatban. Tegnap pl este megettem egy halrudacskát, amiért anya mérges lett és egyből rázendített, hogy ő csak 10-et csinált és most miattam nem jut elég az öcsémnek ebédre... Csak 10 éves, nem értem miért nem elég neki 9 darab ebédre? Én úgyse eszek ilyeneket, csak tegnap nagyon megkívántam és reméltem, hogy nem veszi észre, de mihelyst megettem meg is bántam.

Régebben néha ettem túró rudit. Olyankor is olyanokat mondott, hogy "ronda dagadt leszel." Nem értem ezt miért mondja, mikor ő sokkal dagibb (de ettől függetlenül nagyon szeretem és nagyon szép is ennek ellenére!!) és az öcsém is egyre csak hízik, 10 éves fiú létére narancsbőrös... De neki sosem szól be és ha megemlítem, hogy nem fánkot meg kakaós csigát kéne az öcsémnek reggeliznie, akkor kikéri magának, hogy hiszen az öcsém nem is dagadt, pont jó így, ne merjek neki semmi rosszat mondani, stb... (Hát igen, látszik ki itt a "kedvenc" :) )

Az egyik hobbim a receptgyűjtés és a főzős videók nézegetése. És valahányszor meglátja, hogy sütireceptet nézegetek olyanokat mond, hogy "ez ám hizlal", "dagadt leszel" meg hogy "minek nézel te ilyeneket, ez csak fölösleges szénhidrát." Ilyenkor olyan, mintha gúnyolódna és viccet csinálna belőlem. Nem is azért nézem a recepteket, mert olyan ételeket akarok enni. Egyszerűen csak szórakoztat, nem tudom miért.

Gyakran bűntudatot kelt bennem, amikor olyanokat mond, hogy "jaaj, megetted az összes maradék cseresznyét" vagy "most megeszed az ÉN sajtomat?"

Nem eszek sokat, tényleg. kevesebbet eszek, mint az öcsém, kb fele annyit. De őrá nem szól rá, csak rám. Egyik este halkonzervet vacsoráztam, ő meg megkívánta és elkérte, hogy hadd egye meg a felét (ami persze több volt, mint a fele :D), pedig a másik halkonzervet is ő ette meg előtte.

Ez a viselkedése azért zavar nagyon össze, mert ezzel szemben gyakran azt mondja, hogy túl keveset eszek, túl vékony vagyok, egyek többet, stb... De akkor miért tesz megjegyzéseket? Most akkor mit gondol és mit akar valójában?

Mindenkinek nagyon köszönöm, aki végigolvasta! Szerintem esélyes, hogy csak én vagyok túlérzékeny ezzel a témával kapcsolatban, de nekem ez akkor is elég rosszul esik és zavar, hogy anyukám ilyeneket mond. :(