fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Ha elbőgtem magam egy közel...

Ha elbőgtem magam egy közel húszéves emléken, akkor nem bocsátottam meg? (lent)

Figyelt kérdés
Gyerekkoromban az egyik szülőm egyszer (sokszor, de ez az egyik legdurvább) nagyon bántalmazott, és tegnap este újra végiggondoltam, hogy volt, aztán elsírtam magam, kb. mint akkor. Talán azért is volt rosszabb emlék a többinél, mert láttam, hogy a szomszéd látja, és tehetetlenségében csak a fejét csóválta (akkor eszembe se jutott, hogy esetleg segíthetne valahogy, kicsi voltam). A szüleimmel most jó a kapcsolatom, persze nem volt mindig így. Viszont ha rendre újra elbőgöm magam az ilyen emlékeken, az miért van?
2016. júl. 2. 21:11
❮ 1 2
 11/16 anonim ***** válasza:
Nem értem hogy minek tartja a kérdező a kapcsolatot a szüleivel, ahogy a buszmegállós válaszoló esetében sem.
2016. júl. 3. 02:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/16 anonim ***** válasza:

Mert, volt egy nehez korszaka es sajnos rajtam vezette le a feszultseget. Nem volt neki konnyu ez teny, de mire felnott lettem, mar nem bantott..egyre jobb lett. Akkor meg mar nem tudtam ele allni, h: Emlekszel amikor agybs fobe vertel? Na igaz, h annak mar 10 eve, de tobbet nem akarok ez miatt szoba allni veled...

Nem olyan egyszeru ez..

2016. júl. 3. 10:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/16 anonim ***** válasza:
Keresd meg a bántalmazó szülődet és törj el te is a gerincén egy tollas ütőt :D
2016. júl. 3. 10:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/16 A kérdező kommentje:

Köszönöm a többieknek is. Volt egy "soha többet nem állok velük szóba" korszakom is, de nem tartott sokáig. Nem haragszom rájuk, és pl. anyámnak már sok mindent elmeséltem, amire nem is emlékezett. Tényleg megváltoztak. Már 12 éve külön élek tőlük, családom van. Most volt a legelső alkalom, hogy náluk nyaraltak az unokák, és ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy egy ujjal se nyúlnának hozzájuk. Az utolsó verést fele ennyi idős koromban kaptam. Sajnos ők agresszívvá váltak piásan. Szerencsére rég nem isznak.

Az egyik válaszoló jól megfogalmazta: talán maga az esemény váltja ki nálam a szomorúságot, nem a konkrét személy.

Egyre jó volt a rémes gyerekkor: tudom, hogyan nem szabad csinálni. Viszont az is igaz, hogy voltak jó pillanataink is, és azokat se felejtem el, főként azokra koncentrálok, csak néha eszembe jutnak a rosszak is.

2016. júl. 3. 15:46
 15/16 anonim ***** válasza:
akkor sem normális hogy vertek, egy minimum "feléjük sem nézeket" illene tartani.
2016. júl. 3. 15:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/16 A kérdező kommentje:
Ki szerint illene? Egyébként pedig volt ilyen időszak, aminek a vége az lett, hogy ők kerestek. Szerintem a zöme sztorira nem is emlékeznek, mert részegek voltak, felhánytorgatni pedig már nem szeretném, ahhoz túl sok idő telt el. Csupán azt furcsállottam, furcsállom, hogy még mindig képes vagyok bőgni ezeken, közben pedig tényleg jó a kapcsolatunk. Élőben ritkán találkozunk, de online szinte napi szinten tartjuk a kapcsolatot. És tudom, hogy sokak szerint hihetetlen, vagy nem vagyok komplett, de szeretem őket. Ez nem volt mindig így. Volt ott minden, rettegés, undor, utálat, közömbösség, most meg ez van.
2016. júl. 3. 15:55
❮ 1 2

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Szülő-gyermek kapcsolat kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!