Anyukák, hogyan reagálnátok ha megtudnatok, hogy a 23 éves lányoknak babája lesz? (Még veletek lakik)
A lány még iskolában van, dolgozik, fenn tartja magát de még veletek lakik. A baba apukája kétséges, hogy marad e. Szóval egy két szobás lakásban lennétek hárman plusz a baba.
A lány keresne eleget, hogy mindent megvegyen, max néha vigyázni kellene a kicsire (csak akkor ha hajlandóak) Támogatnátok ennyiben a gyereketeket hogy veletek lakjon? Miben segítenétek még neki?
Qrvára nem, csak gondolkozom is.
Igen, vannak dolgok, amik megtörténnek veled, és nem tudod kontrollálni őket. De valamennyi kontrollod mindig van. Vagy csak sodródsz az árral, és vonogatod a vállad, hogy szerencsétlen vagy.
Nekem volt ilyen rokonom. Panel, egy plusz két fél szoba. Egyik félszobában az egyik huszonéves lány a babájával, másik félszobában a másik huszonéves lány a babájával. Nem, nem cigányok. És nem is lett volna gáz, ha hatalmas családi házban élnek.
"csak gondolkozom is."
Akkor te fogsz a világon a legjobban meglepődni,amikor a fejedre esik egy tégla. Sajnos ilyen a világ, és ilyen embernek lenni. Nincs 100%-os biztonságban soha senki.
Ez van.
Ha becsúszott, akkor megoldanánk. Igyekeznék arrafelé terelni és nevelni, hogy komoly párkapcsolatba, stabil és önálló életbe szüljön, de egyébként nincs mit tenni, ha jön a gyerek, akkor jön.
De nem lep meg ez a sok utcára csapó verzió sem. Sajnos pont a közvetlen ismerősi körömben van most az a helyzet, hogy a szülők utcára rakták a lányukat és az unokát (az unokától független, egyébként bagatell vita miatt). A lány megoldotta a lakhatást, megélhetés, de a szülők egy életre elveszítették a gyereküket minden téren.
Lehet nem osztják itt sokan a véleményem, de a gyerekem azért szülöm, mert szeretném őt és az egész életben nyomon követem a sorsát, nem pedig szaporodni akarok, aztán majd él ahogy tud, ha már nem totyog és nem aranyos...
Amúgy mindegy ki mit tanácsol. Azt,hogy vállalja e a picit a lány csak Ő döntheti el és nem más.
De itt nem is ez a kérdés, szerencsére.
Biztos meglepődnék és nekem is átfutna a fejemen ,hogy uhh hogy fogunk elférni, fiatal még, s apuka is bizonytalan.hogy akarja a családosdit stb. De ez kb. két perc...aztán örülnék,hogy nagyi leszek, és egy percig sem lenne kérdés,hogy mindenben támogatjuk a lányunkat ( megkérdeztem a férjem a kérdés kapcsán és abszolút egyetért ő is ebben). A Mi gyerekünk és a Mi unokánk, még szép hogy velünk lakhatnak. Abban is 100%-ig biztos vagyok,hogy Édesanyám is ugyanezt mondaná, sőt többször mondta is hogy az ő otthona az enyém is. Bármikor mehetek, bármi történjék is:)
Szerintem szükség lehet segítségre a ruha-, -babakelengye -bútor- beszerzésekor. És a Nagyi És Papa babaápolási tapasztalata is jól jöhet első pár hétben :)
"Akkor te fogsz a világon a legjobban meglepődni,amikor a fejedre esik egy tégla. Sajnos ilyen a világ, és ilyen embernek lenni. Nincs 100%-os biztonságban soha senki."
A fejemre eső tégla ellen nem tehetek semmit. De a kérdező által felvázolt esetben egy csomó dolgot tudnék tenni. Lenne befolyásom a dolgokra.
"A barátja pedig nem hagyta ott, viszont a nem biztos, hogy a lány annak a férfinak szülne gyereket. "
"szülne".... tehát akkor ez egy elvi kérdés volt?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!