Nem szégyenli magát az a szülő, aki a saját be nem teljesült álmát akarja a gyerekén bevasalni?

Ilyen gyerek szépségversenyes műsort én is láttam. Azon röhögtem, hogy az anyukák 99%-a nagyon-nagyon elhízott, ronda, sokszor igénytelen nő volt. Szegény gyerekek meg van szenvedtek, vagy már kisgyerekként olyan nagyképű, öntelt idióták voltak, hogy el sem tudom képzelni, mi lesz belőlük nagyobb korukban.

Szerintem be kéne ezeket tiltani. Belefújják a kislány szemébe a lakkot, hat kiló festéket tesznek rá, gyantázzák, barnítják, húzzák a haját, 3 kiló póthajat tesznek bele, műszempillát ragasztanak rájuk, aztán letépik. A kislányok meg konkrétan szenvednek ezektől.

Szerintem ha nem erőlteti a szülők, akkor nincs semmi gond. Sokan gondolják azt, hogy megadnak mindent a gyereknek, amire nekik nem volt lehetőségük. Ezzel nincs gond. A lehetőségekkel meg kell ismertetni a gyereket, csak erőltetni nem szabad, hogy mit csináljon.

volt erről régen egy film, A család kicsi kincse

Egyébként ez sajnos egy gyakori nevelés hiba, hogy a gyermek a szülő elvetélt vágyait köteles betölteni:D

Ezek azok a szülők, akik a gyerekükre nem úgy tekintenek, mint valami önálló, saját gondolatokkal és érzelmekkel rendelkező lényre, hanem úgy tekintenek rájuk, mint a saját személyiségük meghosszabbítása, így nekik evidens, hogy amit ők akartak vagy akarnak, amit ők szeretnek, azt biztos, hogy a gyerekük is szereti és akarja.

Én is láttam ilyen műsort. A "kedvencem" az volt, amikor a bunkó ogre anyuka előadta, hogy a fogak ápolása milyen fontos, mert csillogó fehér fogakkal lehet csak megnyerni a versenyt. Mondta ezt ő, akinek kb rohadtak a fogai, és 2 foga között akkora volt a szünet, hogy egy kanalat összezárt fogsorral tudna forgatni a szájában.

Ezek a szülők nagyon jól tudják, hogy ők semmit sem érnek, semmit sem tudtak elérni mert vagy lusták voltak, vagy nem volt lehetőségük, ezért a gyereket kényszerítik arra, hogy beváltsa az álmukat, mert akkor majd ők is döngethetik a mellüket, hogy ők milyen okos, szép meg ügyes gyereket nyomtak a világra. Szánalmasak az ilyenek.

Ismerős a szitu, és maximálisan elítélem.

Hasonló velem is a helyzet. Nem szépségverseny, meg be nem teljesült vágyak (bár lehet az is van benne egy kicsi). Egyszerűen faterékban él rólam egy kép, amihez görcsösen ragaszkodnak, és bármibe is kezdtem életem során, azt mindig sikerült úgy csavarniuk, hogy csak az legyen amit ők elképzeltek. Illetve olyan téves képet raktak elém az általuk favorizált "életútról", hogy sikerült meggyőzniük, valamiért mindig beadtam a derekamat. Sajnos már "vén" fejjel is sikerült úgy megvezetniük, hogy emberül beszoptam. Elhiszem, hogy jót akartak, mert a szülő miért akarna szándékosan rosszat a gyerekének (legalábbis az épeszű fajta), de miért kell feltételezni, hogy ami neki jó/jó lenne, az nekem is??

Szóval még egyszer, maximálisan elítélem az ilyesmit, és hosszú évek után eljutottam oda, hogy most már mindenki véleményére magasról teszek, majd én azt tudom, és a kislányomat (aki most 1,5 éves) ugyanerre fogom nevelni. Csak saját maga számít, amit ő akar, ennyi. Nekem azzal felel meg, ha nem akar görcsösen megfelelni másnak, csakis saját magának.

"Nem egy olyan gyerek volt, akivel a buta, bunkó, elhízott, igénytelen anyja üvöltözött, hogy ügyesebben/jobban/szebben/gyorsabban mert nem fogja a gyerek megnyerni a versenyt, ha nem teszi nagyon oda magát! Egy csomó gyereken láttam, hogy a hátuk közepére sem kívánják az egészet, de muszáj csinálniuk, mert a rabszolgahajcsár anyjuk ezt akarja. "

Én kizárólag csak ilyet láttam ilyen műsorokban. Ennek paródiája a Család kicsi kincse c. film, érdemes lehet megnézni. (Egy családról szól, kiknek a gyereke jelentkezik egy ilyen versenyre, de csak ott szembesülnek vele, hogy ez egy ilyen beteg szépségverseny, a kislány pedig be fog égni, mert szegény nem erre készült.)

Szerintem te gondolod jól. Én személyesen példát erre nem tudok mondani, igazából a környezetemben ilyen nem fordult elő, és hál istennek a szüleim nem ilyenek, de sok ilyenről hallani, és a dolog valóban létezik.

Úgy képzelem, hogy az ilyen embereknek a következők játszódhatnak le a fejében:

- önzőek, és nem is érdekli őket, mit érez a gyerek, az fontosabb, hogy az osztálytalálkozójukon elmesélhessék, hogy a gyerekük ezt nyert meg azt nyert

- vagy nem hiszik el, hogy a gyerek képes egyedül eldönteni, mi kell neki. Azt hiszik, hogy még kicsi, majd később rájön, hogy ez igenis jó neki, max. később abbahagyja, de egyedül úgysem döntésképes

- el se tudják képzelni, hogy nem mindenkit azt tesz boldoggá, ami őket. Az ilyenek azok, akik meglepődnek azon, hogy valaki nem szereti a pizzát, nem nézi a Walking Deadet, vagy hogy valaki pl. más dolgok alapján választ kocsit (pl. a nagyobb csomagtér alapján, nem a

sebesség alapján, vagy mit tudom én).