"Csak úgy van" a gyerek?

3-4eves koromig vittek játszótérre a nagyszüleim,de aztán elköltöztunk és lé lettem sz.rva,mimdig lé lettem passzolva vkinek,nekik koszonom h felneveltek

Ha vmit szeretnél nyugodtan írt privatot

Ismerek ilyet sajnos. Az öcsém 22 évvel fiatalabb nálam.

Édesanyám 44 éves kora után szülte meg, mondván ő még fiatal és simán felnevél még egy gyereket, ha már hármat felnevelt.

11 éves most az öcsém, évek óta velünk nyaral, mert a szüleink már nem akarnak hosszabb útra menni, és az öcsi is unatkozik velük (nem program számára a tv sorozatokat nézzni) Őt apa sem is igazán köti le, (nyugdíjas és úgy érzi jár neki a pihenés)

Nagyon szigorúan fogják, de ők semmi szórakozási lehetőséget, programot nem biztosítanak neki.. Maradjon otthon és üljön csendben a tv előtt, vagy esetleg apa könyveit olvasgassa (újat nem vesznek neki, mert hát annyi van otthon...) Ruhák ugyanazz, ott a sok ruha, minek neki új.

Ez azért szomorú, mert mi minden téren másképpen nőttünk fel, és mikor anya mondta hogy várandós én mondtam neki hogy talán át kellene ezt gondolni....

Ismerek sok ilyen "családot".

Én ""szüleim"" ilyenek.

Persze, hogy van, én is ilyen voltam. Apám azon kívül, hogy reggelire csinált nekem szendvicset, semmit nem foglalkozott velem, kb. szólni se szólt hozzám, anyám meg mindig csak rohant, kapkodott, időhiánnyal küzdött, későn járt haza, semmi emlékem nincs arról, hogy akár kedves lett volna velem, vagy együtt csináltunk volna bármit, vagy csak beszélgetett volna velem 5 percig. De amikor otthon is volt, állandóan kapkodott valami miatt, tök ideges volt, ingerülten dirigált, úgyhogy jobb volt kerülni. Emiatt mindig a szobámban ültem, csukott ajtó mögött, és csöndben elfoglaltam magam, mert a hangoskodástól még idegesebb lett anyám. Soha nem mentünk sehova, ők elvoltak a kertben. Állításuk szerint mert muszáj volt, csinálni kellett, ill. a munkahelyen meg sokat dolgozni. Francnak kell olyan embernek gyerek, aki nem akar vele foglalkozni, csak utasítgatja, mint egy kutyát, és elvárja, hogy gondolatolvasó legyen és azt csinálja mindig, amivel a lehető legkevesebb gondot okozza, meghúzza magát, hogy ne zavarjon be a szülők mindennapjaiba.

Sokan nem gondolnak bele abba, hogy a gyerek nem marad mindig aranyos baba, és egy nagyobbhoz már nincs türelmük, energiájuk, amikor meg már önálló akarata van, igényei vannak, csalódást okoz...

Sajnos vannak ilyen emberek. Tudom, hogy ez már a sokadik "sajnos..." válasz, de szomorú, hogy idáig fajult a világ.

Az unokabátyám felesége se törődik a gyerekekkel. Nem is értem, minek szült hármat. Reggeltől estig a gép előtt ül, mindent megenged a gyerekeknek, mert szerinte, nem szabad korlátozni őket a nevelésben, amíg kicsik. Majd csak, amikor iskolások lesz...

Sok a probléma velük. nem fogadnak mindig szót. Gyakran ordítva játszanak, amivel idegesítik a szomszédokat. Apjuk törődik velük, el szokta vinni őket valahova a hétvégén, pl. séta a Margitszigeten, játszótér, stb. Csak az a baj, hogy amikor próbálja elmagyarázni a gyerekeknek, hogy miért nem vesz nekik vattacukrot, miért nem fürödhetnek a szökőkútban, csendben is lehet játszani, nem ordítani, stb., akkor a gyerekek gyakran árulkodnak az anyjuknak, hogy "apa nem engedte meg ezt meg azt, nem volt hajlandó venni ezt meg azt" Akkor az anyjuk kiakad, hogy miért csinálta ezt a férje.

Ráadásul, amióta a nagyobbik gyerek iskolás lett (szeptembertől lesz másodikos), egyre több lett a probléma velük. Már az anyjuk sem nagyon bír velük és felhívja az apósát-anyósát, hogy vigyék innen a gyerekeket.

Normális szülő az ilyen?