Most tényleg én voltam a szemét ebben a helyzetben?

A párommal jó előre megszerveztünk a párom barátjáékkal, hogy megyünk egy 20-ai rendezvényre, de ők az utolsó nap lemondták. Mivel a családom is indult a programra, elkezdtek velünk kalkulálni. Nekünk 2 autónk van, a szüleimnek is 2, de abból csak egyet használnak magánjellegű dolgokra. Ezt az autót el akarta vinni a testvérem, amivel az új párjával megy. Csakhogy apám nem hajlandó elfogadni az új vőjelöltjét, ezért kijelentette, hogy nem hajlandó egy autóba szállni vele (semmi baja vele, nem is ismeri). Ezért elkérték a mi 2. autónkat, hogy elmenjenek a szüleim azzal, miközben a testvérem az övékkel megy. Arról is volt szó, hogy a testvérem viszi a mi autónkat, de azt a párom nem fogadta el, mivel a testvérem köztudottan életveszélyesen vezet. Mindegy, a végén belementünk, bár furcsállottuk a helyzetet. Később megbeszéltük, hogy inkább jöjjenek a szüleim velünk, és a testvéremnél marad az ő autójuk, úgy volt, hogy akkor mi ihatunk, mert apám vezet. Erre apám az utolsó pillanatban lemondta az egészet, mondván, nincs kedve jönni. Anyám egyedül akart velünk jönni "gyertyatartónak", ami nekem bevallom, nem tetszett. Többször gond volt már ebből, nagyon sok helyre cipeltük őt, mindig elkóvályog, óra hosszatt keresni kell, beleszól abba, hogy mit eszünk, mit iszunk...stb., nem tartja tiszteletben a dolgainkat. Ha apám leköti, akkor nem ilyen, csak egyedül. Ezért megmondtam neki, hogy ha ketten mennek itt is, ott is, akkor jobb, ha a saját autójával megy, nálunk csak unatkozna, a testvéremék pedig lehet vitték volna a testvérem lányát is, náluk az unokával ellett volna. Erre anyám megsértődött, hogy micsoda egy rosszindulatú szemétláda vagyok, elhordott mindennek, mondván, én nem akarom, hogy velünk jöjjön. Tényleg nem akartam, bár nem vallottam be, de nekem az sok, hogy elviszem a mi programunkra, a párommal kettesben lennénk, ha már a tervezett társaság nem jött össze, és akkor még anyám is kritizál egész nap, hogy mit csinálok, mire költöm a pénzem, mit ne egyek, hol parkoljak...stb.

Szóval anyám a végén még sírt is, mindenki engem állított be szemétnek, amiért nem akartam elvinni, el lettem hordva mindennek, a végén meg mégis én hoztam haza őt is meg a gyereket (az unokát) is, akkor meg hirtelen jó lettem mindenkinek. Szerintem apámra haragudott, amiért az utolsó pillanatban lemondta, de rajtam csattant az ostor. Vagy tényleg szemét voltam? Mi ez, hogy én vigyem őt el, ő meg odaadja a saját kocsiját a másik lányának? És mi ez a követelőzés, hogy vigyem magammal mindenhova (nem az első eset ez), miközben ő soha nem hív sehova, mindent csak a másik lányával meg az unokájával szervez, mióta a kisgyerek megszületett? Egyébként nem lakunk már náluk, csak gyakrabban hazajárunk...