Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Más életét is tönkretette,...

Más életét is tönkretette, hátráltatta a családja? Más élete is szánalmas, se gyerekkora, se fiatalokra nem volt? Lényeg lent

Figyelt kérdés
2016. szept. 3. 19:22
1 2 3 4
 1/31 anonim ***** válasza:
87%
Lenyeg kimaradt.
2016. szept. 3. 19:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/31 anonim ***** válasza:
87%
Na most ezt még egyszer.
2016. szept. 3. 19:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/31 anonim ***** válasza:
84%
Ha úgy érzed, nem volt gyerekkorod, sem fiatalkorod, attól még rajtad múlik, a továbbiakban hogyan alakítod az életedet.
2016. szept. 3. 19:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/31 anonim ***** válasza:
76%

Nekem nehez gyerekkorom van, volt. Nagyon.

De egyszeruen raebredtem, hogy az onsajnalat nem visz elore: es bar nehezebb a dolgom, de nem jelenti azt, hogy ne lehetnek boldog.

Az, hogy nincs gyerekkora valakinek, nem tehet rola. De, hogy nincs fiatal kora vagy elete, mar nem lehet anyuci, apucira kenni.

2016. szept. 3. 19:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/31 A kérdező kommentje:

Sziasztok!



Anyu 2 éves korom óta iszik,mindig próbáltuk titkolni de rengeteget szívtam,szenvedtem és szenvedek miatta, korábban volt kis kamaszkoromig szép lakásunk, jó osztály közösség,de eladták a lakást és vidékfejlesztési egy leromlott házba költöztünk,és a vidéki suliba íratták be.


Állandó céltáblájává voltam mert olyan szerencsétlen vagyok hogy ahogy kamaszodtam a fejem nagyon elcsúszott.Plusz apu tök anyajegyes ezt is megörökölte.Sosem mertem strandra sem menni nem akartam hogy megtudják tök sok anyajegyem is van és ezért is belémrúgjanak.


Hirtelen a viszonylag jóból bekerültem a rosszban és esélyem se volt hogy megtapasztaljam milyen átlagosan élni,átlagosnak lenni,nem szégyenkezni és utálni aki vagy,amilyen vagyok.


Anyu még általános iskolás koromban munkanélküli is lett,3 évig nem dolgozott,1 keresetből értünk.Jól elhagyta magát,megfőzött,beliált és aludt,kidobálta a ruhákat a földre.Én még takaríthatnak ki.Gyakorlatilag 11 éves korom óta az egész házat én tartom rendbe,vasalok,készítettem a szendvicseket stb.Kiidegeltek a suliból,ott nem mutattam ki mit érzek,de amikor hazaértem fejeztem amikor senki sem látott az idegtől.U utolsó pénzből is piát,teát vett,mi még hetekig ugyanazt ettük.


Se szülinap,se névnapot,se karácsony vagy húsvét nem volt általános és középiskolás korában ha úgy veszünk.



Most nagyábból meg vagyunk,de apunak is a legrosszabb,legalul fizetettebb munkája van.Nagyon úgy néz ki mi sose leszünk jól,sosem lesz szerencsénk!!!



.


Apu alapműveltsége magas, imád olvasni,de nem mondhatom hogy értene valamihez is,ha értitek.



A külvilág nem hinném ebből a több mint 20 éves szenvedésből ,nehézségekről sokat ltna,mert amennyire tudjuk titkolják.

2016. szept. 3. 19:38
 6/31 A kérdező kommentje:

Figyi dolgozók rendesen,szombaton is ha tudok megyek de semmi nem marad a pénzemből.N em iszok,cigizek,megy haza a pénzem.

Nincs mitől terveznek.

Bátyám 35 éves és 19 éves kora óta dolgozik,egy használt 13 éves autója van és nem verte el a pénzt,vagy anyu munkanélküli volt,vagy nem keresett és teljesen lenyúlták.

2016. szept. 3. 19:41
 7/31 A kérdező kommentje:

Ha nincs pénzed nem tudsz eljárni,élni,helyeket látni.

Ha csúnya vagy nem tudsz kivel elmenni,mert csak a külső miatt elítélnek.


Itthon olyan mintha anyám,meg apám lenne a gyerekem,én ruházom őket,minden a bútorok,a ruhák,a felújítások a mi pénzünkből vannak.



Semmi tehetséget nem örököltem.Anyu most megint alíg keress,elmegy teljesen a pénzem,és elkeztem a jogait,de bár ne tettem volna egyszerűen nem megy.Mért vagyok ilyen béna,szerncsétlen?


A külsőm még mindenben megakadályozza,nem tudom mit tettem hogy ilyennek születtem?

Senki se ilyen anyajegyes.


Nem is keresek barátot,partnert vagy gyereket,mert én nem akarom más életét tönkretenni.Jó genetika nem örökölhető,szenvedhetne eleget.

Anyu is el volt gyerekként nyomva még lehet nézni mi lett belőle,tönkre tette a saját és mi életünket,nincs bejelentett munkahelye több mint 10 éve,ndm lesz nyugdíja,majd eltarthatnak mi

2016. szept. 3. 19:49
 8/31 A kérdező kommentje:

Bocs a sok panaszért de mint írtam elnyomom,eltitkolom az életem,érzéseim és néha kitörő belőlem és ki kell írnom.



Legalább átlagos külsejű és képességű lehettem volna.


Na de mindegy 16-20 éves tinik akik nem dolgoznak,otthon a házimunkában sem segítenek,suliba sem teljesítenek, ők divatozhatnak,nyaralgathatnak,vásrolgathatnak.

De aki dolgozik nem,rengeteg olyan 25 éves munkást látok aki munkahelyen,otthon is dolgozik de nem élhet.


Kifordított világban élünk.

2016. szept. 3. 19:54
 9/31 A kérdező kommentje:
Telefonról írtam picit fére nyomkodtam pár helyen.
2016. szept. 3. 19:59
 10/31 anonim ***** válasza:
94%

Ha nem hagyod abba a nyavajgást, soha a büdös életbe nem fogsz kitörni. Igen, az én életem is sz*r volt, és nehéz volt kitörni. Nekem az apám volt alkoholista, terrorizált is minket. Anyám nagyon szeretett minket, de hyenge személyiség volt, nem volt képes itt hagyni apámat és a családját, mi meg jó sokat szívtunk. Pénzünk nemigen volt.

Annyival tetézném még a dolgot, hogy egyébként is elég sajátos személyiségem volt kiskoromban, és introvertált vagyok, szóval ez nagyban nehezítette mindenhol a beilleszkedésemet. Aztán 11 évesen daganatos betegségem iis lett, amit elég későn diagnosztizáltak, és jó hosszú kezelés követte. A durva terápiának rengeteg mellékhatás lett, s leglátványosabb, hogy a bőrömet kegyetlenül szétszedte.

Emiatt nekem is rengeteg komplexusom volt/van még mindig.

DE! Soha, bármilyen sz*r is volt épp az életem, soha nem tártam szét a kezeimet, hogy oké, az én életem sz*r, én egy áldozat vagyok. Hibaztathattam volna a betegségemet, a családomat, a helyzetemet azért, amilyen vagyok, és a sebeimet nyalogatva köpködhettem volna a világra, meg irigyelhettem volna azokat, akik gazdag családba születtek, szépek és életükben nem tapasztalták még meg, milyen a nehéz élet.

De nem tettem. Rengeteget tanultam, hittem magamban, nem utáltam magam annak ellenére, hogy szégyelltem a testem, meg sokszor azt, aki vagyok. Mindig csírájában elfojtottam magamban az ilyen gondolatokat, és soha nem erre koncentráltam. Vagy arra, hogy milyen körülmények között élek. Hanem arra, hogy milyen jó képességeim vannak, és hogy hová szeretnék eljutni.

Jelenleg 23 éves vagyok, az egyik legnehezebb egyetemi szakra járok, kiváló eredménnyel teljesítek. Akik ismerik a múltam, csak ámulnak és bámulnak. Mára sikerült leküzdenem a kisebbségi komplexusomat is, egészségesen élek és sokat sportolok, ezzel kompenzálom a hiányosságaimat. Az egyetem mellett dolgozom is, úgyhogy többnyire a saját lábamon állok anyagilag is.

Meg egy fontos dolog! Ne légy ellenséges azokkal, akiknek jobb élete van, mint meked! Én soha nem toltam magam előtt transzparensként a "nyomoromt", és szívesen barátkoztam olyanokkal is, akik sokkal jobb életszínvonalon éltek. Ezek a kapcsolatok nagyon sokat sehpgítettek, segítenek most is.

2016. szept. 3. 20:19
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!