Akik már 20-on túl vannak: a tiltás, tárgyak elkobzása, büntetés eredményre vezetett e pozitív értelemben a kamaszkorod tájékán (13-18 éves kor között)? Vagy ha gyereked lesz/van, akkor másképp csinálnád -e?

18 éves vagyok. Az én anyám sem pont egy mintaanya volt. A húgom pedig egy ****. Ha ketten voltunk egy helységben képes volt véresre karmolni magát és azt mondani hogy én csináltam. Anyám persze egyből bevette, rájött az öt perc ott vert fakanállal vonalzóval ahogy csak tudott, volt hogy akkorákat, hogy el is tört a fakanál, hiába mondtam, hogy nem én voltam még azért is jól megrugdosott(!). Na akkor ugye végtelenül mérges lettem a húgomra, meghúztam a haját, megpofoztam...persze ez is anya fülébe került, és ez a verekedés mindennapos volt.

Rossz jegyek miatt, elvette a telefonom, megvert úgyszintén mikor milyen kedve volt. Még annyira sem tanultam. Mára azt érte el vele, amint betöltöttem a 18-at jó messzire költöztem tőlük egy albérletbe, és nem is beszélek velük olyan szinten, hogy még a telszáma sincs meg. Persze most már siránkozik hogy nagyon szeret, hiányzok neki meg sajnálja, de olyan jól érzem magam nélkülük, hogy soha még csak látni sem akarom őket.

1-es: ha cigizik valaki,ha nem,annak a valószínűsége hogy meghal,így is úgy is 100% :) Biológusként tudhatnád.

A kérdésre: Engem a szüleim egészen addig vertek amíg rá nem jöttek hogy sokkal erősebb vagyok náluk.Az utolsó alkalommal,megmondtam apámnak hogy ha még egyszer kezet mer emelni rám vagy az akkor 14 éves húgomra,nagyon sz**ul fog járni.Röhögött,majd amikor bezúztam a falat a feje mellett szépen csendben elsétált,és soha többé nem kezdeményezett verekedést.Ez a fajta nevelés annyit eredményezett hogy fiatal koromban túl agresszív voltam,és dühös a világra,nem tanultam,ittam,bűnöztem és börtönbe kerültem.Ott ismertem meg egy nagyon kedves barátomat,egy 60+os öregembert,és a vele történő beszélgetéseknek + a pszichológusomnak köszönhetően rájöttem,hogy ezzel a viselkedéssel nem apámat büntetem, csak magammal cse*zek ki.El kellett engednem a tehetetlen dühöt és meg kellett változnom.Nehezen de sikerült.Befejeztem a tanulmányaimat,állásom,házam,családom van.A nagyfiam 13 éves,a középső 8,a kislányom 5.Ha valami rosszat csinálnak,leülök velük,beszélgetünk,igyekszem őket a helyes útra terelni.Ha legközelebb is rosszul cselekednek,annyit mondok hogy csalódtam,elszomorítottak.Rögtön ki akarják javítani a hibájukat,és bocsánatot kérnek.Ez sokkal hatásosabb mint bármilyen ütés,mert ez a módszer bizalmon és szereteten alapszik.

Ráhagyom az anyjára az ordítozás és tiltás részét, én meg vigasztalom utána és együtt normális hangnemben megbeszéljük a dolgot. Semmi értelme, hogy mindkettőnket utáljon a gyerek.

Persze egy ideggyenge irányító személyiségnek hiába magyarázod az ilyesmit, sokan a tiltásban és a hatalmaskodásban élik ki magukat.

Anyám is ilyen volt, ezért döntöttem el, hogy én nem olyan leszek.

41/N vagyok.

A verésben nem hiszem, engem sem vertek, és nincsenek is ilyen terveim :)

A többi tiltásos büntetés szerintem nem ördögtől való, az a lényeg, hogy ne azért alkalmazd, mert az neked jobb, kényelmesebb, te úgy látod jónak. Pl. nem szimpatikus a gyerek pasija/csaja, barátnője, ezért el akarod tiltani. Nem fog működni. Vagy elmegy a gyerek egy éjfélig tartó buliba, de hazaparancsolod 10-re, mert nincs kedved tovább ébren tthon várni. Ez egy önző büntetés.

De ha volt egy feladat, amit elsumákolt, nem teljesítette a megbeszélt dolgokat, akkor nyugodtan büntesd meg úgy, ahogy korábban megígérted. Pl. ha hétvégén vendégeket vársz, és meg volt beszélve, hogy kiveszi a részét a takarításból, de nem vette ki, akkor jöhet mozimegvonás. Ez később is így lesz, egy munkahelyen, iskolában is az kap jutalmat, aki odateszi magát, aki meg elsunnyogja a feladatot, az büntetést, fegyelmit kap.

"Ráhagyom az anyjára az ordítozás és tiltás részét, én meg vigasztalom utána és együtt normális hangnemben megbeszéljük a dolgot. Semmi értelme, hogy mindkettőnket utáljon a gyerek.

Persze egy ideggyenge irányító személyiségnek hiába magyarázod az ilyesmit, sokan a tiltásban és a hatalmaskodásban élik ki magukat.

Anyám is ilyen volt, ezért döntöttem el, hogy én nem olyan leszek."

Csodálatos férfi minta, gratulálok. Ahelyett, hogy megvédenék a gyereket az idegbeteg anyjától (ha ugyan tényleg az, nehéz egy nőnek a töketlen férje helyett is bájosan mosolyogva helytállni nap, mint nap), szépen megtanítod rá, hogyan kell gerinctelen papucsállatka módjára élni.

Kérdező, jól csinálod, ne legyenek kétségeid, a verés sose volt jó nevelési módszer. Valódi bizalmi kapcsolatban azt is el tudod érni, hogy a gyerek elfogadja az ésszerű korlátokat, amiket felállítasz, mert azért a "mindent megengedek, mindent ráhagyok" típusú hozzáállás sem nevelés, az ilyen szülő nem ad biztonságot a gyereknek.

"szépen megtanítod rá, hogyan kell gerinctelen papucsállatka módjára élni."

Vagy megtanítom arra, hogy szarba se vegye a verbális bántalmazást az ilyen embertől, hanem forduljon ahhoz, aki értelmes, emberi módon képes vele beszélni.

Na EZ dühíti fel az ilyen elmebajos ordibálós-tiltósokat, ha semmibe veszik őket.

Nem nagyon hatottak, mert a szüleim legtöbbször hülyeségekért és jogtalanul büntettek (ilyenek: nem értettem velük egyet, megkértem őket, hogy hadd kezdjem el fél órával később a leckeírást, mert még szeretném befejezni a sorozatot, hoztam egy 3-as fizika dogát haza stb.). Amikor jogos volt, betartottam, amikor nem, csak szenvedtem, ill. amikor tudtam, kijátszottam őket (netmegvonás... amíg nem voltak otthon, lazán neteztem... elvették a discmanemet, akkor hallgattam rádiót, amíg nem voltak otthon). Öcsém volt a kedvenc, őt kevesebbszer büntették, de őt is néha f...ágok miatt. Ketten megegyeztünk, hogy ha szülők nincsenek otthon, akkor ha megszegjünk a büntit, nem szólunk. Plusz olyanokat is csináltunk, hogy öcsémet eltiltották a teniszedzéstől, azt mondta, hogy matekot tanulni megy egy haverjához, elindult ütő nélkül, én meg ledobtam neki az ablakból. Kreatívak voltunk.

Ill. elég komolyan vertek is minket, bár inkább engem. Sztem a pofon az olyan dolog, hogy ha tényleg életében 1x adunk a gyereknek, komoly rosszaság miatt, akkor talán elmegy, megtanulja. De ha minden apróságért verjük, akkor baromira nem ez a hatása. A "rosszaságaimtól" nem rettentett el, mert tudtam, hogy az esetek többségében jogtalanul vertek, de laza kis pszichés bajokat okoztak... a saját szüleimtől féltem, egy idő után már vissza próbáltam ütni nekik kb. 15 éves korom után... megtanultam, hogy nem hallgatnak meg, és ha vissza merek szólni kulturáltan, már durr egy pofon... később rájöttem, hogy akkor, ha ordítok, akkor meghallgatnak, ezzel meg azt értem el, hogyha velük vitázom, akkor nem vagyok képes higgadt lenni, hanem az első összekülönbözésnél már bőgök és kiabálok, csapkodok, mert ugye a kulturált vitatkozást nem tanították meg nekem (ma meg persze ezt tagadják, ugye, meg miért nem tanultam meg a kisujjamból kiszopva). Hosszú évekig nem mertem kiállni az igazamért, mert az volt bennem tudat alatt, hogy meg fognak verni. Ha egy ember gyorsabban jön felém, még a mai napig is néha elrettenek, mert attól félek, hogy meg fog ütni (pedig lehet, csak siet), mert kiskoromban ezt tapasztaltam. A verés nem büntetés, hanem rosszabb.

Ha elvették a telefonom, meg eltiltottak az ide-oda mászkálástól, akkor olvastam egész nap, élveztem is igazából.

Ha eltiltottak a tévézéstől, akkor néztem ugyanúgy, csak mielőtt hazaértek előtte 10 perccel kikapcsoltam, hogy lehűljön és ne lehessen érezni rajta, hogy be volt kapcsolva.

A rossz jegyeket nem írtam be az ellenőrzőbe, és kijavítottam félév/év végére.

Felhívtam anyát az otthoni vezetékesről, hogy lássa hogy otthon vagyok, aztán elmentem barátnőzni.

A gyerek kreatív, megtanulja, hogy lehet kijátszani a rendszert. Szerintem az ilyen fajta nevelésnek sok értelme nincs. Persze attól még nem szabad mindent engedni, de én tuti nem így fogom csinálni.

pedig szerintem ez a tiltásosdi marhajó, mert tanulékony lesz tőle!

mi kaptunk pofonokat, azzal már tudtam, hogy hol a határ.(nem agyonverés meg brutális erőszak amit egyesek írtak!)amíg nem voltam olyan rossz, akkor mondjuk nem gépezhettem..ilyenek.volt hogy elvettek, de hogy ez igazán működjön kell az is, hogy amikor viszont jó(apró jóságok is, mondjuk hogy magától köszön) meg van dicsérve és mindig kap valamit.nálunk chips csokiszelet ilyesmi volt.

ugyanígy fogom csinálni! tudom mire valók a szabályok és jól megfontoltan döntök mindenben. nem vagyok irigy és megtanultam örülni annak, ha kapok!

persze mindenki más, másképpen kell kezelni a gyerekeket is.de próbálkozz és idővel biztosan ráérzel!