Akik már 20-on túl vannak: a tiltás, tárgyak elkobzása, büntetés eredményre vezetett e pozitív értelemben a kamaszkorod tájékán (13-18 éves kor között)? Vagy ha gyereked lesz/van, akkor másképp csinálnád -e?

Engem azzal neveltek, hogy leültek velem beszélgetni, esetleg nem kaptam meg valamit /nem kaját/ amit eddig igen. Soha nem csaptak rám, csak viccből, én is rájuk, vagy pacsi. Lány vagyok, a lányokat nem ütjük... Szerintem minden rendben van velem. Sose dohányoztak, pedig ők eleinte igen, de elmagyarázták miért nem jó. Inni alkalomadatával. Ha gimiben rossz jegyet kaptam akkor inkább megoldást kerestek és nem büntettek.

Nincs gyerekem és nem is lesz.

N.

tőlem nem sokat tudtak tiltani. max tv, akkor még nem volt bekötve net és a telefonok se voltak még "okosak". sora nem mentek vele, mert amikor nem vltak otthon, természetesen belekukkantottam a tv-be. ha nem tudtam, akkor feltaláltam magam olvasással (imádtam olvasni), és amikor újra engedték, hogy tv-t nézhessek, dacból se néztem.

apám vert, elég csúnyán büntetett, azóta sem valami jó vele a kapcsolatom, így ezt az opciót minden szülőtől tiltanám. undorító dolog és gyűlöletes egy gyengébb embert verni, mert az nem úgy teljesít az iskolában, ahogy elvárják. eredmény? meggyűlöltem évről évre egyre jobban a sulit, ezzel párhuzamosan a tanulásban se voltam motivált, és apámat is meg tudtam volna ölni. folyamatosan vacilláltam, hogy megöljem-e magam, depressziós és szorongó lettem, mert egy kis stikliért is képes volt heteken át alázni.

inkább üljön le mindenki a gyerekével és beszélje meg normálisan, hogy mit miért ne.

28/N

"Vagy megtanítom arra, hogy szarba se vegye a verbális bántalmazást az ilyen embertől,"

Csillagom, te választottad, te csináltál neki gyereket, és még mindig vele élsz. Marha jó dumát nyomtál el, csak épp azt felejted el, hogy senki nem tartott pisztolyt a fejedhez, magad hoztad magadat, és ami még rosszabb, a gyerekedet is ebbe a helyzetbe. Valóban az a megoldás, hogy befekszel gyerekestül a verbálisan bántalmazónak, ahelyett, hogy leállítanád az illetőt, vagy kilépnétek az egész szituból? Igaz, ezekhez a megoldásokhoz gerincet és heréket is kéne növeszteni.:D

Mi is így voltunk vele, mert tanácsolták, illetve nyugtattak vele, ha éhes, úgyis eszik. De régen nem ez volt sajnos, ma már talán, és csak-csak, de még mindig nem az igazi. Lehet nem hiszi el itt senki, de amikor kicsi volt, tényleg az "életben tartás" volt az esődleges cél, az elvárt súlygyarapodásról szinte álmodni sem mertünk.

A "harminc féle kaja" csak jelképes beszólásom volt, úgy értettem, hogy sokféle közül válogathat, ízlés szerint úgymond, melyik tetszik, mert itt írta valaki, hogy biztos valami "reform szart" próbálunk ráerőltetni.

Engem anya mindig mindentől tiltott és mindentől túlféltett. Legszívesebben burokban nevelt volna. Verés nem volt, csak ordibálás és drámázás.

Olyan dolgoktól fosztott meg feleslegesen, amik akkor nagyon fontosak lettek volna nekem. Például suliból hazaérve rögtön tanulnom kellett és mindent 100%-ra amit aznap feladtak. Még csak nem is azt, ami másnapra kellett volna, mert az kevesebb lett volna, hanem mindent. Így este 5-6-ig tanultam vagy tovább. Addig kérdezett ki mindent, amíg szóról szóra vissza nem mondtam. Így a délutáni mesékről mindig lemaradtam, pedig nagyon szerettem volna nézni. Minden osztálytársam nézhette, mindig arról beszéltek suliban milyen jó volt. Soha nem nézhettem egy részt sem belőle. Ha beteg voltam akkor sem, mert ha tévét tudok nézni akkor nem is vagyok beteg. Nonszensz. Na mindegy.

Hétvégén vagy szünetekben ha osztálytársakkal találkoztunk és játszottunk, szaladgáltunk akkor megizzadtam. Minden alkalomnál ordibált velem, hogy már megint szaladgáltam, mikor megmondta, hogy nem izzadhatok meg, mert beteg leszek, megfázok. Mindig 1-2 réteggel melegebben kellett öltöznöm, mint ami ténylegesen kellett volna és ettől persze még jobban izzadtam. Megint ordibálás. Elvárta volna tőlem, hogy én csak álljak és nézzem, ahogy a többiek játszanak. Sportokat nem próbálhattam ki, mert minek, úgyis abba fogom hagyni. Ha mégis megengedett valamit és rájöttem tényleg, hogy nem is olyan jó mint gondoltam, akkor is muszáj volt járnom, ha már utáltam akkor is, mert én akartam, most már csináljam. Suli után nem lehetett 5-10 percet sem beszélgetni a barátokkal még a suli előtt, mert ő percre tudta mikor kellene hazaérnem és ordított, hogy volt voltam, ne csináljak ilyet, hogy hogy aggódott ő értem. Később középiskolában is mindent tiltott. Viszont akkor már volt lehetőségem kijátszani. Rengeteget lógtam suliból, de több ellenőrzőm volt (amit ő kb napi szinten leellenőrzött) és a jegyeimen sem látszódott meg. Ittam, cigiztem. Lett egy barátom akit nagy nehezen elfogadott, végül annyira megszeretett, hogy jobban bízott benne, mint bennem. Így ő lett a hazugságaim központja. Ha nem vele voltam, akkor is azt mondtam, hogy vele vagyok. Így tudtam csak a barátnőimmel találkozni vagy elmenni bulizni. Anya úgy gondolta, hogy ha van nekem barátom, akkor nem kellenek mellé barátnők és velük ne akarjak találkozni se, ott a suli arra. Szóval középiskolában összesűrítettem mindent, amit csak tudtam, mindent amit csak tiltott. Azt vártam kb 14 éves korom óta, hogy elmehessek otthonról és véget vessek a sok tiltásnak, hazudozásnak és élhessem az életem úgy, ahogy én akarom. 18 évesen nagy csatározások árán sikerült elköltöznöm otthonról. Azóta sok év telt el és így, hogy van távolság és nem szól bele az életembe már jó a kapcsolatunk. Változott az életszemlélete is sokat, bár ez a gyerek és fiatalkoromon már nem segít. Lényeg a lényeg, hogy a gyerek személyiségitől is függ mit ér el valaki a tiltással. Nálam pont az ellenkezője történt, mint amit el akart érni. A mai napig megvan a hatása még ennek a nevelésnek, mert mindent lazán veszek. Nem akarok maximális teljesítményt nyújtani a semmiért és mindig keresem a határaimat. Nagyon nagyon nehezen tűröm ha valaki megakarja mondani mit tegyek, ha annak nincs logikai alapja. Tehát régebben a főnökeim nagy részével nem jöttem ki jól, mert ha annak értelme nincs amit ő kitalál és csak azért kell csinálni, mert csak és lehetne sokkal jobban csinálni akkor ott nézeteltérésünk akadt, mert én már senki hülyeégeit nem követem önszántamból. Most már nincs főnököm sem, a magam ura vagyok teljesen.