Akik már 20-on túl vannak: a tiltás, tárgyak elkobzása, büntetés eredményre vezetett e pozitív értelemben a kamaszkorod tájékán (13-18 éves kor között)? Vagy ha gyereked lesz/van, akkor másképp csinálnád -e?

A büntetés általában nem a legjobb fegyver. Nálam nem vált be. Valamiért büntettek, azt csak azért se. Pl ha rossz jegyért büntettek, még annyira se érdekelt az egész.

a fordítottja a járható út. Ne legyen "természetes elvárás" a jó. Ha jót csinál a gyerek, jó jegyet hoz haza, jutalmazni kell, mert ettől érez motivációt. Az fiatalon kb a 10%-nak motiváció, ha mondod neki, hogy "ha jól tanulsz attól később jobb lesz", nem is beszélve arról, hogy ez így nem is igaz. Én is tanult ember vagyok, és egy kalap sz@r minden körülöttem (a tanulással csesztem el, sikerült egy retkes irodában, agyf@$$zal teli környezetben kikötnöm, hurrá, életcél ám a javából b@$$za meg az anyját az egész)

Ha tiltottak az elmászkálástól a rossz jegyek miatt, akkor tényleg az volt, hogy vagy nem mondtam meg, csak hogy tudjak elmászkálni, vagy ha nem mehettem, akkor tanulás helyett aludtam, mert mocskosul nem érdekelt a gimnázium, illetve annak tananyaga.

Hülye hasonlat, de hogyan idomítasz kutyát? Mondod neki, hogy ül, és ha nem ül le elvered? Nem, ha teljesíti a parancsot, jutalomfalatot kap. Ennyire egyszerű az egész (nyilván sarkítva mondom, hogy "egyszerű", de ez a járható út) Tiltással egy dolgot biztosan el lehet érni, titkolózást, amiből meg még nagyobb baj lehet.

Van értelme a tiltásnak, büntetésnek, ahogy a KRESZ-nek is van. Attól, hogy sokan túllépik a sebességkorlátozást, parkolnak a tilosban vagy nem kötik be az övet, szóval kijátsszák a tiltást, a szabályokat, még van értelme a szabályoknak, és annak is, hogy azokat, akik megsértik, és rajtakapják őket, büntetést kapnak.

A gyereknél is ugyanez a helyzet. Nem kell megengednie a szülőnek, hogy madárnak nézze a gyerek, szabályokat, korlátokat fel lehet állítani, és ha ezeket megszegi, akkor büntetni is lehet. Persze, ha nem ellenőrzöd, nyilván kijátssza majd az internettilalmat, a tévétilalmat stb., de azért érzi, hogy büntetésben van, és amikor ott vagy, nem csinálhat meg bármit. Persze nem csak büntetni, de jutalmazni is kell.

Az, ha mindent ráhagynak a gyerekre, ő parancsol a szülőnek, nem jó szerintem. Láttam ilyen szellemben nevelt gyereket, Waldorf-iskolás hölgyet, akinek sem a szülei, sem a tanárok soha nem mondtak semmire nemet. Családi cégben kezdett dolgozni, a tulajdonos lányaként, ott sem szólt neki senki soha semmiért. Most 28 éves, és idegroncs, mert nem tudja kezelni, hogy a pasija időnként nemet mond dolgokra, és ezt nem tudja kezelni.

Az a baj, hogy sokszor esik az ember az elkerülni kívánt hibákba, mert akaratlanul is ragadt rá a régi mintából.

Én is igyekszem már most "haveri" kapcsolatban lenni a kislányommal. Még a "lehülyézés" ellen se leszek később, feltéve, ha az jogos. Szerintem sokkal több mindent mond el akkor a gyerek, ha majdhogynem haveri/baráti viszonyban van a szülővel.

vagy csak annyi lenne a válasz, hogy "itt vagy, felnőttél gyerekem, nem?"

Én akkor tiltok valamit a kislányomnak, ha nem akar enni (ez nálunk sajnos sarkalatos) mindig nála van a kedvenc játéka, amikor etetjük, és ha nem akar enni, akkor elkérem tőle (ide szokta adni, mert tudja, hogy "rosszul viselkedik") és megmondom neki, ha elfogyott a kaja, akkor vissza kapja. Megkajál szépen, és visszaadom neki. Ez működik, az esetek 90%-ában hiszti nélkül.

Testi fenyítésről: Amíg kisgyerek voltam, kb 10 éves koromig, bizony néha kaptam pofont, hozzáteszem, jogosan. Nővérem is. Aztán nyilván egy idő után ez nem működik.

10 felett összességében egyszer kapott a nővérem egy hatalmas atyai pofont, alpári stílusban beszélt, megérdemelte.

Tiltás: egy kisgyereknek meg lehet tiltani bizonyos dolgokat, kérdés, hogy van e értelme. Engem mindig mindenhova elengedtek, általános suliban rendszeresen jártuk a környéket a haverokkal, bringáztunk, császkáltunk, fociztunk, stb (BP amúgy). Sötétedésre otthon kellett lenni, ennyi. Gimiben is rendszerint elengedtek mindenhova, kocsmába, koncertre, kirándulásokra, annyi kitétel volt, hogy mértékkel igyak. Persze másnap ott kellett ülni ebédnél, nem lehetett azt mondani, hogy másnapos vagyok :D Ha nagyon túllőttem a dolgon akkor csúnyán néztek rám, nem szóltak hozzám, játszották a szüleim a sértődöttet; mondhatni lelkileg hatottak rám, és meg is lett az eredménye. Ok, ez a "kocsmázás" durván hangzik, de igazából normális társaságom volt, szüleim ismerték a haverjaimat, rendszeresen megfordultak nálunk, jó társaság volt, feltételezem ezért se izgultak annyira értem.

Most 28 éves fejjel azt mondom, hogy ahogy a szüleim csinálták az egy vállalható út, ugyanis én úgy vélem, hogy aki tiltással nevel az hazugságra ösztönöz.

Előző vagyok;

Elfelejtettem hozzátenni, hogy a nagy engedések közepette egy dolgot követeltek meg nagyon a szüleim; a tanulmányi eredményeket hozni kellett. Nem érdekelte őket, hogy egész délután mondjuk játszok a gépen, ha másnapi doga jól sikerült. Ugyanez a vizsgákkal az egyetem alatt; ha lustultam és másnap megbuktam akkor kőkeményen odavágták, hogy talán nem kellett volna egész nap aludni, de ugyanakkor következetesek voltak, ha tanultam és nem sikerült akkor biztattak, hogy a kövi meglesz. S emellett soha nem "parancsoltak" rám, hogy üljek le tanulni, mindig azt mondták, hogy ez a saját érdekem, ha 15 vagy 20 évesen nem vagyok képes felfogni, hogy ezzel a saját jövőmet alakítom, akkor megérdemlem, hogy utcaseprő legyek úgy, hogy ők minden lehetőséget megadtak a tanulásra.

Engem elég sok helyre nem engedtek el, utólag visszagondolva, kib..... banális programokra, mint egy barátnős ottalvás, úgyhogy ezzel csak arra sarkallt anyukám, hogy a háta mögött intézkedjek.

Csúnya dolog vagy nem, amint lehetőségem nyílt rá, elköltöztem otthonról, mert nem bírtam ezt a mértékű beszabályozást. Ettől függetlenül jóban vagyok a szüleimmel, szeretem is őket, hálás is vagyok, mert nem hagytak elkanászodni, de sajnos nagyon sokszor még most sem merem megmondani, hogy hol vagyok, buliba megyek, stb, mert nincs kedvem hallgatni azt, hogy minek mész, menjél haza, stb.