Kinek volt igaza? Hogy kérjek bocsánatot?

Anyámmal összevesztünk tegnap. Egész nap civakodtunk, de estére alábbhagyott. Aztán mérges lett a kutyára, belebotlott és elkezdett ordítani vele. Én meg csendesen annyit mondtam, hogy azért agyon ne üsse. Erre velem kezdett üvöltözni, hogy én ne oktassam ki. Mondtam, hogy nem oktattam ki. Erre 3x fejbevágott a kezével. Megdöbbentem, hirtelen jött és elég erős is volt, és nem emlékszem, mikor ütött meg utoljára ezelőtt. Utána 5 órán keresztül csak ültem a szobámban magam elé meredve, néha sírtam, meg tövig rágtam a körmeimet. Nem tudom miért, csak ez így kicsit megnyugtatott.

Reggel már kedvesebben kérdezte, amikor kimentem, hogy felkeltem-e. Annyira abszurd volt a kérdés, amikor ott álltam előtte, hogy csak megtorpantam, de nem válaszoltam neki. Mentem tovább mosdóba. Mialatt bent voltam, hallottam, hogy fojtott hangon azt mondja a pasijának, hogy hogy lehetek ekkora bunkó, meg hogy akkor ő se fog hozzám szólni. És tényleg. Akármit kérdezek, nem válaszol, és teljesen levegőnek néz. Teljesen.

Nem direkt elhatározásból nem válaszoltam, előtte pont azon gondolkoztam, hogy bocsánatot kérek. De olyan hirtelen jött, és annyira abszurd volt az egész helyzet és még tök álmos voltam.

Én nem akartam bocsánatot kérni, mert ő ütött meg, és én továbbra is úgy érzem, hogy nem szolgáltattam rá indokot. Mindig rajtam vezeti le a feszültségét, mert csak ketten élünk egy háztartásban, de kezet nem sokszor emel. És nagyon megbántott vele. Utána meg még ő mondta, hogy csalódott.

Nagyon nem bírom a feszültséget, békülni akarok, próbáltam kedves lenni, de le se szar. Most nincsenek itthon vagy 2 órája, nem tudom, hova mentek és mennyi időre. Nagyon félek, nem merek konfrontálódni, de nem akarok haragba lenni. Most itt a pasija, ő persze mellette áll, mint mindig, de mellettem ki van?

Még tegnap délután eltiltott a szünet idejére a barátnőmtől.

Mit tehetnék?