23 éves vagyok, és el fogok költözni otthonról, de nem olyan egyszerű?

A soraidból két életutat tudok kikövetkeztetni.

1. Anyukáddal maradsz, nem követed a vágyaidat, folyamatosan őt fogod hibáztatni, ez pedig még jobban megkeseríti a kapcsolatodat vele.

2. Beteljesíted amit szeretnél, önálló életet élsz, néha meglátogatod anyukádat és a családot, akik egy idő után kénytelenek lesznek megszokni a helyzetet.

Szerintem Te is tudod, hogy melyik megoldás az igazi, talán ide is azért írtál, mert kellene egy utolsó önbizalom löket a dologhoz. Ne hagyd, hogy korlátozzanak, lehet, hogy az elején nehéz lesz és majd hallgathatsz fűt-fát, de egy idő után úgyis megbarátkoznak a helyzettel.

Sok sikert kívánok és majd írd meg, hogy hogyan döntöttél! :)

Tul nagy feneket keritesz ennek az egesznek.

Elkoltozol aztan kesz. Senkinek semmi koze hozza, mar nagyon regen felnott ember vagy. Az vagy?

Ezen én is átmentem, ugyan más, de ugyanígy rokonhoz kapcsolódó, nyakamba lőcsölt "feladatot" hagytam ott, de kemény volt elszámolni magammal. Aztán rájöttem, hogy egyrészt az adott rokon is meg tudja ezt csinálni, másrészt pedig ott vannak a szülei, igazából soha nem is kellett volna nekem csinálnom.

Végül elköltöztem de még hónapokig bántott a lelkiismeretem. De jól döntöttem, még mindig nem lenne saját életem, pedig közben eltelt majdnem húsz év.

Miért lennél önző?Ha a családodon múlna,akkor 30 évesen is otthon élhetnél 0 jövőképpel.

Igenis jól teszed,hogy mész a munka után és önállósodsz. És ez szuper,hogy szolgálati lakást is kapnál idővel.Mindenképpen menj.

Ne legyen lelkiismeret furdalásod.Felnőtt ember vagy,nehogy már otthon maradj a lelki terroros családod miatt.

Ragadd meg a lehetőséget és menj.

Egyetértek az első hozzászólóval. Szerintem is már Te tudod legbelül, hogy melyik megoldást fogod választani.

A leírtak alapján már megtettél minden tőled telhetőt a családodért, azt meg senki nem várhatja el tőled, hogy feladd a fiatalságod és az életedet másért, főleg nem az Édesanyád, vagy bármelyik más családtagod. Mindenki a saját boldogságáért felelős. Azért meg, mert ezeket a dolgokat leírtad, nem arról van szó, hogy túl nagy feneket kerekítesz e neki vagy sem. Nyilván már csak az is jól esett, hogy kiírd ezt magadból. De a plusz kis löketet ezzel remélem megkaptad és sok sikert a továbbiakban!:)

Én úgy látom ezt a helyzetet hogy van egy biztos életed most, még ha vissza is húznak az előrelépéstől, ám egyrészt az albérlet nagy butaság mert ha ott megragadsz, és ráadásul semmi megtakarításod nincs ami alatt milliókra gondolok(hogy egy lakást vehess), akkor nagyon elszúrhatod az életed évtizedekre, hisz a mai fizetésekből érdemi összeget félretenni nem lehet, persze 300-400 ezres fizetés mellett nem volna gond ez sem.

Arra figyelnék hogy minimális időt töltsek albérletben, a szolgálati lakás idejére, ott biztosabban lehet spórolni.

25F