Ha a saját szüleim csúnyának tartanak, akkor csúnya vagyok?

Sajnos túl sok mindent nem tehetsz. Egy dolog biztos a történetben, hogy tönkre fogsz menni lelkileg. A kérdés az, hogy az elkövetkezendő két évedet hogyan alakítod. A helyedben iskola mellett jelentkeznék diákmunkára, hogy mire 18 éves leszek, legyen némi megtakarításom. Ha jön a továbbtanulás, a kedvenc szakomat az ország másik végén tanulnám, ahová legalább 3 órát kell vonatozni, és persze kolis lennék. Először hazajársz hétvégenként, és ha a helyzet továbbra sem változik, akkor egyszer csak nem jössz haza. És ha már szakmát tanulsz, akkor vállalnék ott valami gyakornoki munkát, ami:

- jól mutat az önéletrajzodban, lesz szakmai tapasztalatod

- lesz pénzed, még ha nem is egy eget rengető összeg (én például 800/óra nettót kapok)

- ha végzel az egyetemmel, lesz egy biztos munka a kezedben és így nem a semmire kerülsz ki

És hoppá, máris leszakadtál a szüleidről és semmi elszámolással nem tartozol feléjük.

Itt már csak annyi van hátra, hogy a lelked ezt a két évet kibírja-e még.

23/F

Vannak ilyen szülők,akik a saját gyerekük teljesítményét észre sem veszik,de persze ha a szomszéd mari lánya elért valamit,akkor arról beszélnek hetekig.

Ez nem azt jelenti,hogy baj van veled,ők nem elég figyelmesek.

De egyébként ha tegyük fel csúnya vagy,azt a szüleidnek köszönheted..

De lányként ha nem is látod szépnek magad, pár éven belül sokat fogsz változni.Na meg egy jó frizurváal és sminkkel kb bárki lehet szép.Ne aggódd túl

Én pl. egy elég szép kislány/tini voltam, nyertem szépségversenyeket is, sok fiú legyeskedett körülöttem, folyton ezt a visszacsatolást kaptam, hogy milyen szép vagyok, de a szüleim egyetlen egyszer nem mondták. Ellenben belekötöttek dolgokba elég csúnyán, "hogy nézel ki ebben a ruhában, nem érted, hogy ez neked szarul áll, hogy áll a hajad, miért nem így és így öltözöl inkább, milyen a tested" stb.

Ennek ellenére én tudtam magamról, hogy nem vagyok csúnya, sőt. Azért mindenki képes összehasonlítani magát másokkal, az átlaggal, a környezetében élőkkel és kialakul benne egy viszonylag reális énkép. És ha ez pozitív, akkor kit érdekel, mit mondanak a szüleid!

Egyébként van egy húgom, féltestvérem, más apától, hát nem a legszebb lány, neki állandóan mondják, hogy mennyire gyönyörű, milyen ügyes stb. És a vicc, hogy régen tőlem is elvárták, hogy mondjam neki, hadd erősödjön az önbizalma.