Apák, kiket nem érdekel a gyerekük?

A nőknek joga van a férfi akarata ellenére teherbe esni, megtartani a gyereket és követelni a tartásdíjat. Megteheti, hogy akadályozza a legkülönfélébb trükkökkel a láthatást. Az apa ellen neveli a gyereket, amit egy kis gyerek nem tud kontrollálni. Hosszú távon az apa feladja a gyerekért való küzdelmet.

Te sem tudod kérdező, hogy nálatok mi történt. De ennyi idő után már nagyon nehéz kapcsolatot teremteni, mert az apa nem tudja, hogy mire számíthat a gyerek részéről.

Én is sok ilyet látok a környezetemben.De az az érdekes,hogyha újra házasodik az apa és lesz másik gyereke,azzal meg apaként viselkedik.Az első gyerekét meg le se szarja.Nem értem az ilyet.Még ha nem is együtt laknak,ugyanúgy kereshetné napi szinten,törődhetne vele.

De ez kb mindig az apán múlik.Ha ő az évek során nem mutat hajlandóságot,akkor egyértelmű,hogy a gyerek sem fog lépni.A felnőttnek kéne tenni érte, nem a gyereknek pedálózni,hogy figyeljenek rá

Az a baj hogy altalaban nem ismerjuk a teljes sztorit, nem tudjuk mi tortent azelott hogy az apa elhagyja a csaladot es a gyereket. Az anyuka altalaban aztan eleg egyoldaluan mondja el a sztorit a gyereknek, az esetleges sajat hibakat meg sem emlitve.

Az en tagabb csaladomban is van tobb ilyen, ahol az apak megszakitottak a kapcsolatot, es egyik sem volt egy idealis csalad elotte sem.

Ezzel nem az apakat akarom vedeni, nyilvan hibasak ok is, de senki sem tokeletes, es mielott masokat elitelunk inkabb gondolkodjunk el azon hogy ismerunk-e minden tenyezot.

Nem mondanám hogy nem érdekel, csak továbbléptem.

Az anyjával 6 év poklot éltünk át, minden felmerült helyzetre az volt a fenyegetés hogy majd szépen elviszi a gyereket és nem láthatom. Mikor a milliomodik veszekedés után végre erőt vettem magamon és kidobtam, már belefáradtam a fenyegetőzésekbe. Persze beváltotta az ígéretét és 300 km-re költözött vissza a putri környékre ahonnan jött. Szépen lezajlott az elhelyezés és vagyonmegosztás, kezdődtek újra a balhék. Ilyenkor a másik szülőt nem lehet megkerülni, márpedig én nem akartam tőle semmit, látni sem, a hangját se hallani. Nem nehéz kisakkozni, hogy gyerektartás és albérlet mellett még az útiköltséget és szállásdíjat fizetni átlagfizetésből lehetetlen, hiába van az embernek kéthetente láthatása. A bíróságot nem érdekelte, mert ha a távollévő szülő költségeinek felét fizetni kell a nevelőszülőnek, akkor a gyerektartás lesz kevesebb. Az apa jogai ilyen esetben másodlagosak. Kéthavonta tudtam menni. Amikor pedig párt találtam akkor elszabadult a pokol, jöttek az akadályoztatások, a gyerek szájából (ötéves) ömlött a mocsok amit az anyja a szájába adott és egy idő után rájöttem, hogy ez ellen semmit sem fogok tudni tenni, csak belerokkanhatok.

Megírtam az anyjának a véleményem és magam mögött hagytam az egészet. Lehet hogy önző dolog volt, de az embernek egy idő után elege lesz. Nekem elegem lett.

Persze még próbált fenyegetni meg terrorizálni az ex, de mindenhol megszakítottam vele a kapcsolatot, ez volt 5 éve. Nem sok olyan nap van amikor nem jut eszembe a gyerekem, de csak emlékképként valamiről ami akkoriban jó volt. Azóta megházasodtam és családom van egy olyan nővel akivel öröm élni és gyereket nevelni.

Hogy van -e bűntudatom? Inkább sajnálat hogy így alakultak a dolgok. Bűntudata annak legyen, aki a pénz, a távolság és a másik szülő szapulásának segítségével ellehetetleníti az egészséges kapcsolatot.