Szerintetek "egészséges", hogy 18 éves fiú létemre apám még mindig vagy nem, vagy alig enged el valahova?

Most már nem engedélyt kérni kell, hanem tényként közölni, mikor jössz haza. Ennél több infó nem kell, az ajtót csak nem zárja rád?

Addig kezel taknyos kölyökként, amíg hagyod.

Én szülőként és pont ilyen apával magam mögött mondom azt, hogy bár egy 18 éves még általánosságban otthon lakik a szülőkkel, tanul, a szülők tartják el, viszont 18 évesen már nagykorú, tehát tulajdonképpen engedélyt sem kéne kérnie, hanem elmegy, csak a szülei megnyugtatása végett közölje, hogy hová megy, illetve telefonon legyen elérhető.

Igazából érthető, hogy félt téged, de azért ennyire nem kéne átesni a ló túloldalára. Igen is hagynia kéne, hogy mértékkel, normálisan, de éld az életedet, hogy szórakozz, hogy emberek közé járj és tapasztalatokat gyűjts és igen is kell hibáznod ahhoz, hogy a hibáidból tanulhass. És ez alatt nem azt értem, hogy igen piálni, meg drogozni kell, mert nem, de azzal nem vétettél hibát, hogy voltál már berúgva. Ritka, aki 18 éves koráig nem mondhatta ezt el magáról.

Szóval én azt tanácsolom, hogy állj a sarkadra és menj az utadra. És igen, valószínűleg az elején nagyon rosszul fogja viselni, de ha látja, hogy épségben hazajössz, nem csinálsz semmi hülyeséget, akkor rájön majd, hogy megbízhat benned és nem kell aggódnia miattad.

"Tudom, amíg ő tart el, meg egy fedél alatt lakok vele, nem ellenkezhetek."

De ellenkezhetsz!

Én is megtettem.

17 évesen két településsel arrébb volt egy szilveszteri buli, ahová az összes barátnőmet elengedték, a barátnőm apukája vitt volna el minket, normális társasággal, másnap meg busszal tudtunk volna hazajönni.

Apám nem engedett. Pedig nagyon jó tanuló voltam, soha nem jártam bulizni, soha nem hoztam szégyent a szüleimre. Nagyon összevesztem apámmal és fogtam magam és elmentem. Akkor este nagyon zabos volt, viszont másnap látta, hogy normálisan és épségben hazaértem, megölelt, adott két puszit, boldog új évet kívánt és onnantól fogva ha akartam, elmentem, ahová szerettem volna. Mert rájött, hogy függetlenül attól, hogy a gyereke vagyok, hogy félt, felnőttem és engednie kell, hogy én is szórakozzak. Persze mértékkel és normálisan.

És nem azt mondom, hogy ezt minden szülő így veszi, de ha meg sem próbálsz kiállni magadért, akkor még 30 évesen is beleszól majd az életedbe.