Szülés utáni depresszió, vagy megbánás?

Ezérz nem kell ilyen fiatalon olyan döntéseket hozni, mely az egész életünket megpecsételheti.

Én ezért nem szeretnék 25 alatt teherbe esni.

Akármi is, ezt igazából neki, illetve nekik kell feldolgozni, akár megbánás, akár szülés utáni depresszió. Visszacsinálni már úgysem lehet.

Az is lehet, hogy most jutottak el a mélypontra, nyolc hónap álmatlanság után, és valóban irigyek is rátok, hogy ezt most nekik nem lehet.

Egyrészt, ha már bele akarsz avatkozni az életükbe, akkor felajánlhatod, hogy néha egy-két órára szívesen figyelsz a kicsire, kettesben addig el tudnak menni egy moziba, például.

Másrészt, amikor ti készen álltok a gyerekre, ők pedig már szabadabbak lesznek, mert egy két-három évest már rá lehet bízni a nagyira, és ti nem tudtok majd kimozdulni, akkor fordul a kocka. :) Én 23 évesen szültem, mondjuk sosem gondolkodtam olyanon, hogy ha visszamennék, nem szülnék, de vannak kisgyerekkel húzós időszakok.

Most már a gyerekeim "nagyok", 14 és 11 évesek, már szabadon lehet jönni-menni, elvannak itthon fél napokat, ellátják maguk, nem gond, ha spontán el akarunk menni a párommal moziba, vagy kettesben akarunk tölteni egy kis időt. És a volt osztálytársak közül (főleg a pasiknál) még van, aki most tart ott, hogy posztolgatja fb-on, hogy milyen sokat kell éjszakázni egy babával. :D Ilyenkor egyáltalán nem bánom, hogy nem most kezdtem, és ezen már túlvagyunk. :D Még most jön a neheze, aztán pikkpakk lediplomáznak. :D