Ha jól szeretnél élni keres olyan férfit aki gazdag, egy anya szavai a 19 éves lányához. Ez nem szomorú?

Az ilyen nők kevesebbet ártanak, mint amekkora gyűlölettel fordulnak feléjük az emberek.

Igazából az a baj ezzel, hogy adott gazdag partner bármikor megunhatja a szerencsés hölgyet.

Bár a legtöbb ilyen pályát választó csaj már rájött erre és bebiztosítja magát cégekkel, vagy más plusz pénzkereseti lehetőséggel.

Szerintem ez szánalmas, nem szomorú.

Egyébként nem a szüleidnek kell téged tanítani, hanem neked magadat. Létezik diákmunka, kollégium, szociális- és tanulmányi ösztöndíj. Én ebben mozgok, nem a levegőbe beszélek :D Felnőtt vagy, ne maradj egy pasival csak a pénze miatt, nem csak, hogy prostituálnád magad, de még pluszban egész életedben egy kiskorú mozgásterével rendelkeznél. Ja, és ha alkalmazott vagy, a műszak végén hazamehetsz, és a magad ura lehetsz, míg kitartottnak lenni 24/7-es meló. Annyit nem tudnak fizetni, hogy megérje...

Minden nő egész nap az egyenjogúságért harcol...

...azután hazamegy és eltartatja magát a pasijával!

Teljesen igaz, amit mondott.

Én pl csóró vagyok, suli mellett dolgozom és beleszerettem egy szintén csóró srácba, aki egyetlen táskával költözik ide.

Fáradtak vagyunk mindig, mozi vagy színház helyett tvt nézünk, egy évig kuporgatunk, hogy elmehessünk 3 - 4 napra a Balatonra. Az esküvői ruhám egy 4000 ftos csipkés póló, túl kevés időt töltünk együtt és anyagi megfontolásból szóba sem jöhet egy baba. Szóval jól élünk? Nem. Boldogok vagyunk együtt? Abszolút, igen. Ha több pénzünk lenne, jobban élnénk, de nem lennénk boldogabbak.

Hú, most a válaszokon lesokkolódtam.

Nem értem, hogy miért vágyik arra egy nő, hogy egy férfitól függjön. Miért nem arra törekszenek az emberek legyen az férfi/nő, hogy önállóan is tudjon boldogulni az életben? (Az nem válasz, hogy " a mai világban nem lehet boldogulni", piacképes szakmát kell választani)

Tényleg csak a pénz számítana a kapcsolatban? És az egy dolog, hogy te egy pénzes pasit akarsz, de a pénzes pasi miért pont téged szeretne?

És ez a dolog egyáltalán, hogy lehet "életcél"?

Nem támadásként tettem fel a kérdéseket, csak szeretném megérteni ezt a gondolkozást.

Nekem a nagyim, és a nagynéném tömi ezzel a fejem évek óta, hogy ne tanuljak, inkább válasszak gazdag pasit.

A történetben nekem inkább az a szomorú, hogy egy megtört nőt érzek a szavak mögött.