Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat

A kérdés
puzzlenyuszi nevű felhasználó kérdése:

Hogy lehetne javítani Anyámmal való kapcsolatunkon? Anya-lánya konfliktus kezelése felnőtt korban.

30 éves vagyok, Anyámmal mai napig nem jövünk ki egymással - és ez nagyon enyhe kifejezés -, a valóságban kész keresztes háborúkat indít ellenem. Soha nem volt jó a kapcsolatunk. Ő folyton kritizál, állandóan meg van sértődve, iszonyúan önérzetes, csak saját sérelmeivel van mindig elfoglalva, és kb. naplót vezet arról ki, mikor, hol sértette meg az elmúlt 60 évben. Persze kettősmérce van, és más szemében a szálkát azonnal, sajátjában a gerendát sem veszi észre. Egy igazi irányításmániás, összeférhetetlen, probléma gyártó (de mindig mástól várja el, hogy megolda az általa kreált gondokat) boszorkány, emellett egy magányos, szeretetéhes, unatkozó öregasszony, aki minden barátját, és még a családját is kiutálta maga mellől. Amikor gyerek voltam, sosem állt ki mellettem, akkor is csak szidott, ordibált, veszekedett velem. 23 évesen elköltöztem otthonról, 1 hét múlva kiürítette a szobámat, mintha sose laktam volna ott, és ezzel jelezte, hogy kb. vissza se menjek már soha többé. Nagycsaládi karácsonyi ebédnél, amikor még nem voltunk összeházasodva a férjemmel, mindenki előtt beégetett, hogy én mekkora "riherongy" vagyok, hogy vadházasságban élek életem értelmével. Az esküvőnk előtt közölte, hogy ő el sem jön, mert nem egyeztünk bele, hogy minden úgy legyen, ahogy ő dirigálta volna. 3 éve úgy összevesztünk, hogy fél évig szóba sem álltunk egymással, mivel együtt töltöttünk egy hétvégèt, ami alatt folyamatosan utasítgatott, próbált még mindig "nevelni", aztán amikor már abba is beleszólt, hogy ebédnél kinek, mikor, hogy szedjem a levest, kiakadtam, és rászóltam, és ebből jött a nagy sértődés... költözködésnél szintén jót alakított, mert nem engedtük neki, hogy ő tervezze meg a konyhánkat, és, hogy megszervezze a költözködést. Sajnos nem tudja elviselni, ha nem ő van a középpontban, valami nem róla szól. Terhes voltam, amikor egy vadidegennek bemutatta tesóm egyik barátját, mint "fogadott lányát", engem meg, mint "mostoha lányát". Legutóbb karácsonykor vesztünk össze, mert megint neveletlen és tiszteletlen módon rászóltam, hogy fél éves babám mellett ne sürgessen minket, amikor szopizunk, pelusozom, öltöztetem őt, pláne úgy, hogy nem mentünk időre sehova, és külön autóval is voltunk. Ebből az lett, hogy kész, akkor ezentúl csak "sátras ünnepeken találkozzunk", vele már ne is beszéljek, mert " Apámmal úgyis jobban megértjük egymást". Aztán nagy sértődések után, valamint, mivel senki nem adott neki igazat azt mondta, hogy rám nem is haragszik, csak a férjemre, mert ő hogy beszélt vele (amikor kiállt mellettem, és nem ronda szavakkal, de kicsit dedósan elmagyarázta Anyámnak miért ne sürgessen egy kismamát). Ebből az következett, hogy ő "soha többé nem hajlandó a férjemmel egy lègtérben tartózkodni", "ha valami családi program van, akkor külön-külön hívjuk meg őket", stb... Gyerekkoromban is részben miatta szétszakadt a családom, most meg velünk is szakítani akar... Aztán úgymond "kibékültünk", de továbbra is nagyon rossz a viszony. 10-ből 9 alkalommal a torkomnak esik, hogy "ő nincs semmibe beavatva", "őt nem hívom vissza", "vajon mikor jut majd az eszembe"? Közben én folyton, minden nap rajta szorongok, rettegek és gyűlölködök miatta, hogy na most majd mit fog kitalálni. Direkt ritkán hívom, és direkt nem hívom vissza, hogy ne csessze el minden nap a kedvemet, ne ragassza rám a negatív érzéseit. Nem akarok vele beszélni, mert bármit mondok neki, később, az alkalmas pillanatban felhasználja ellenem. Nem akarok folyton dobálózni, vagdalkozni, háborúzni. Emiatt rosszul érzem magam, mert szeretném, ha jó lenne a kapcsolatunk, most szükséges mértékben próbáljuk elviselni egymàst. Szerintem egyedül van, magányos, sokat unatkozik, szeretné, ha törődnék, foglalkoznék vele, illetve többet, de nem vagyok lábtörlő, nem akarok áldozat sem lenni, nem vagyunk barátnők, sose voltunk azok, tényleg mindenről más a véleményünk, semmi közös dolog, érdeklődési területünk nincs. Ő utálja az összes barátom, még a nevüket se képes megjegyezni, pedig van több olyan barátom is, akikkel 24 éve jóban vagyok. Egyszer hülye voltam, és azt hittem, hogy tudunk beszélni őszintén a gondjainkról, de nem, csak félreértés lett belőle, és akkorát romlott a kapcsolatunk, hogy az már sose fog renbe jönni. Nem tudok vele semmiről se beszélni. Segítsetek, adjatok tanácsot. Mit csináljak, hogy jobb legyen a kapcsolatunk?

 2017. márc. 19. 10:30  Privát üzenet  

A válaszok

Egy kissé nárcisztikus személyiségzavaros lehet az anyád, vagyis az itt leírtak alapján erre tudok következtetni. Az ilyen embereket jobb elkerülni. Tudom, hogy te még mindig az anyádnak tartod és minimális szinten kötődsz vagy kötődni szeretnél hozzá, de a saját családod érdekében ezt jobb hanyagolni. A családi összejöveteleken pedig próbáld meg elkerülni. Amúgy az lenne a legésszerűbb, ha minden családtagotok rávenné, hogy keressen fel egy szakembert.

Amúgy a tesóddal és az apáddal milyen a viszonya?



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 58%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/6Időpont 2017. márc. 19. 10:40 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Apám szerinte a világ legnagyobb bunkója, egy takony, stb... pedig egy arany ember, és nem is értem, napiszinten hogy tudja elviselni őt. Irtó nagy a kötelesség érzete szegénynek. Tesómmal is hasonló a helyzet, csak vele ritkán találkozik, mert külföldön él. Családilag mi már arra jutottunk, hogy orvosi eset, de nem tudjuk mit kellene csinálni. Apám egyszer szembesítette - nagyon bátor volt -, hogy szerintünk ő beteg, de ezt nem látja be. Sőt, még nekem is megmondta, hogy márpedig ő "közli velem, hogy nem beteg, köszöni jól van." Bocsi a sok idézésért, de annyira a fejemben kavarognak a szavai.

# 2/6Időpont 2017. márc. 19. 11:02 Privát üzenet

Az elsovel ertek egyet.

Nem verszerinti növerem 3 eve nem beszel anyjaval. Legjobb dontes amit tehetett. En meg nagyon korlatozom a kapcsolatot anyammal, mert egyszeruen orult. Nem veri a fejet a falba, nem motyog az alienekrol, de ez a viselkedes örült.


Elmondok valamit ami kicsit nyersen hangzik.


Barmilyen véglény teherbe tud esni.

Azert mert valaki szül, nem lesz jobb ember. Nem lesz automatikusan angyal.

Nem kotelezo tartani a kapcsolatot azzal aki megszült.

Ne hagyd magad eltiporni, a sajat eleted fontosabb mint az ö joga ahhoz, hogy folyamatosan bánthasson. Kerlek fontold meg. Ha pedig ertesz angolul, ajanlom a "raisedbynarcissists" forumot.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 78%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/6Időpont 2017. márc. 19. 11:03 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Köszi az oldalt, megnézem. El kell dönteni, mi a jobb, ha egy életen át bántani fog minket, és a végén belőlem is szörnyeteget csinál, vagy lezárni ezt a kapcsolatot, de ahhoz is nagy bátorság és sok erő kell.

# 4/6Időpont 2017. márc. 19. 11:27 Privát üzenet

Barátnőm volt hasonló helyzetben, mint te. Ott összefogott a család (ő, apa, testvérek), és ahogy apád tette, többszöri szembesítéssel és balhéval - évek alatt ugyan - elérték, hogy elmenjen végre orvoshoz. Most kedélyjavítókat és egyéb releváns gyógyszereket kap, és néhány hónapja mintha kicserélték volna otthon a légkört - barátnőm is sokkal nyugodtabb azóta, pedig ugye ő már rég a férjével él, nem otthon.

Neked is csak ezt tudom javasolni, ne adjátok fel. Külső segítség nélkül nem hiszem, hogy jobb lesz a helyzet.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 82%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/6Időpont 2017. márc. 19. 12:10 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Van itt egy nagyobb baj... A kapcsolatot megszakíthatod, de azon nem változtat, hogy ő nevelt fel. Ez pedig már életre szólóan meghatározza a személyiségedet, az önértékelésedet, a kötődési képességedet. Egy nárcisztikus anya mellett kizárt, hogy egészséges személyiségű gyermek, később felnőtt nevelkedjen, gyakorlatilag kódolva van a helyzetben valamilyen személyiségzavar.

Én is ebben nőttem fel, felnőttként pszichoterápiával tettem helyre MAGAMAT. És ettől változott az anyámmal való kapcsolatom is. 3 lépés távolságot tartok, de mostanra már sikerült elérnem, hogy értékeljen, tiszteletben tartsa az életem. A terápia ettől függetlenül is megérte, életem legjobb döntése volt, hogy belevágtam.



A válaszíró 78%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/6Időpont 2017. márc. 20. 13:04 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
A szüleim nem engednek el 18 évesen?
Tényleg ilyen csórók lennének a szüleim? (bővebben lent) Ti mit tennétek ilyen helyzetben?
Miért vagyok köteles folyton magyarázkodni?
Ilyenkor mit lehet csinál ni?
A kandúr ivartalanított macskák is szoktak verekedni más kandúrokkal? Van egy felnőtt kandúr macskám, de most befogadnék egy másikat, viszont nem szeretném, hogy folyton...
Szerintetek nem ciki az ilyesmi egy 35 éves nőnél?

Kérdések a Családi kapcsolatok rovatbólKérdések a Szülő-gyermek kapcsolat rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!