Mit gondoltok az olyan szülőkről, akik kitagadják a gyereküket?

Azt, hogy meglehetősen trágya alakok. Sok szülő elfogadja a teljesen fizikailag is sérült gyereküket úgy, az életüket rááldozzák, egy leszbikusság meg...manapság már semmi különös nincs benne.

Kissé korlátolt gondolkodásra vall az elmondott történet.

Azt gondolom, hogy nyilván okuk van rá, kitagadni a gyereket. Hogy az az ok nálam elégséges lenne vagy sem, az teljesen mellékes, nekik elég volt.

Jogilag viszont nem lehet kitagadni a gyereket, csak ha az örökhagyó életére tör, vagy ha valamelyik örökös életére tör.

Azt gondolom, hogy a dolog nem ott kezdődik, hogy a gyerek valamilyen cselekedete miatt pikk-pakk egyszer csak ki kellett tagadni a gyereket.

Ezek a család múltjában gyökereznek, ez egy fejlődési folyamat, amit persze lehet észre sem vettek a szülők, és nem véletlenül fajul idáig a dolog.

És ebben a szülő is sáros, mert korábban szerethette és nevelhette volna jobban. Hogy ne azzá váljon a gyerek, akit ki kell tagadni.

Engem is "kitagadott" apám, bár ez nem hivatalos, csak simán nem állunk szóba 10 éve. Bár ez inkább saját döntés.

Nincs szükségem egy olyan ember társaságára aki alkoholista, mindig rosszat kívánt nekem, gyerekként vert, anyám is megverte, rosszindulatú, cezaromán, a példaképe Sztálin, mindenkit csak fikáz mikor "beszélgettünk" régen, humora nincs, lenézi a saját szüleit, a húgát átveri, az én testvéremnek parancsolgat, engem uralni akar még most is "kéne valaki aki parancsol neked", anyám szüleit "parasztozza" csak mert vidéken élnek, én pedig a mai napig épülök fel abból amit "tőle kaptam" gyerekként. Itt most inkább lelki sérülésekre kell gondolni.

Szóval meg tudom érteni, ha valaki ilyen módon "szakít" valamely családtagjával. Ha látnék rajta változást vagy megbánást... de nem. Szerinte "jogos" volt a sok verés (olyan dolgokért is, mint "ne vegyé' ilyen hangosan levegőt" mikor beteg voltam), anyám pedig a "20 évért" kapta "jogosan".

Lehet gonosz vagyok, de nem tudok rá jó szívvel gondolni. Rosszal sem, de nem tudom még tettetni sem, hogy kedvelem. Sajnos idén is össze kell fussunk, már most edzem magam a várható sértéseire.

De! Ami a kérdésben van az nem elfogadható. Én tudom milyen az amikor nem fogadnak el (más kérdésben)), szóval együttérzek a lánnyal.