Hogyan tudnám leszoktatni a szüleimet arról, hogy napi szinten felhívjanak?

Az ilyen "bezzeg ha majd nem lesznek, akkor hiányozni fognak" kommentelőkre reagálva :

Nem volt szó arról, hogy ne szeretné a szüleit és nem lenne hálás azért mert megadtak neki mindent, ahhoz hogy felnőjön, de....

A gyerekkor arról szól, hogy a szülő felelős a gyerekért, igen,joga sőt kötelessége tudni mit csinál,hol van. Tinédzser kor arról szól, hogy a fiatal felnőtt lázad, saját szabályrendszert alakít ki, megtapasztalja mi szerint akar élni. Tanul a hibáiból, hogy később felelősségtudó felnőtt lehessen. Ez az időszak pont a felnőtté válásról szól. 23 évesen, 30 majd 35 évesen nem az az első, hogy a felnőtt a szüleinek / szülei szabályai szerint/ szülei felügyeletével éljen, hanem addigra már ő fog felelősséggel tartozni valaki iránt és meglesz a saját kis családja, ahol ő lesz az anya, a nő. Mindig valaki gyereke marad, ezt senki sem vitatja, de hagyni kell felnőni. Ha annak idején anyukát is folyamatosan hivogatták volna két óránként, akkor lehet hogy a kérdező meg se fogan.

Ha ez lenne a normális, hogy felnőttként mindenki beszámol arról anyukának, hogy éppen mikor mit csinál, akkor az emberek nem vágynának arra, hogy saját lakásuk,családjuk legyen.

Eljön az az idő, amikor nem anyuka a legfontosabb,nem ő az első ( mármint napi kommunikáció tekintetében).

De mikor fog felnőttként élni és megalapozni a saját családját és mikor lesz lehetősége " felnőni " egy saját gyerekhez ha anyuka nem hagyja?

Ugyanakkor ott a másik oldal. Anyuka megszokta, hogy felelős egy gyerekért akit szeret és mindig a kislányaként gondol rá, de ő kirepült. Gondolom nem tudta még elfogadni, vagy fel sem fogta ennek a jelentőségét. Lehet,hogy ott lenne egy űr a lelkében emiatt és ezért nem engedi el. De ettől függetlenül a gyerekét szem előtt tartva ezt figyelembe kéne vennie,hogy ez neki nem jó. Keresnie kéne valami hobbit akár.

Kérdező!

Akárki akármit mondott, mindig volt valami kifogás. Ha nem határozod el magad és lépsz akkor nem lesz megoldás. Te ismered őket, ha a szép szó nem használ akkor határozottabban kell fellépni. Esetleg minden egyes hívást kezdj azzal,hogy ismét felhívod a figyelmüket arra,mit is kértél. Ha ez nem megy, akkor pedig szemezgess a kommentekből és lépj. Nem tudom,hogy a férjed hogyan viseli ezt, de ha 10 év múlva is ennyire türelmes lesz,akkor őszintén gratulálok hozzá,mert ritka az ilyen. Gyerek mellett az elején örültök majd ha este megtudtok nézni egy filmet összebújva, úgy hogy a felénél már bealszol a fáradságtól. Ha a hivogatás zavar most,akkor később az is zavarni fog,hogy még mindig 10 évesként kezelnek majd akkor is amikor már saját gyereked van. Hidd el,szülés után az a legrosszabb ha önbizalom hiányos vagy mert mindenki jobban tud mindent.

Szóval ezt a helyzetet csak te tudod megoldani, de ha kifogásokat keresel akkor később csak rosszabb lesz.

"Férjed vegye fel, közölje hogy épp keféltek, de ha sürgős, akkor kihangosítja a telefont, és megpróbáltok figyelni közben. Többé nem lesz hívás"

Tökéletes, én is ezt csinálnám. Rögtön megértenék, mi az, hogy privát szféra.

amúgy erről jut eszembe, apám nem bírt leszokni arról, hogy a szülők látogatásánál ne telefonálgasson a nőivel

nagyanyám kikapta a kezéből a telefont, és annyit mondott: kuss! :D

azóta nincs telefonálgatás ha ott vagyunk