Anyukák! Ti mit szólnátok ha a kamasz lányotok veszekedés után írna nektek üzenetben egy hosszú regényt arról hogy mennyire rosszul esik neki amit az anyukája csinál, és a hogy bánik vele, és el fog menekülni amint nagy lesz?

Az igazság az, hogy a hosszú levél megírása csak annyiban segít rajtad, hogy kiírhattad magadból. Elküldeni hiába küldöd el, mert semmi értelme nem lesz.

Vagy el sem olvassa mert magasról tojik rá, nem érdekli, és ez neked még jobban fog fájni, mert rájössz arra, hogy ennyibe sem vesz téged.

Ha el is olvasná, akkor az anyud nem fog egyetérteni veled, és akár egy életre is összeveszik veled. Az sem kizárt, hogy kapni fogsz hideget-meleget, hogy benned is van ezer hiba amit ő jó anyaként nem dörgöli az orrod alá. De a levél után ezt is megkapod.

Ha jót akarsz akkor a levelet elteszed magadnak emlékbe, és nem küldöd el. Hidd el akárhogy is lesz, csak neked fog jobban fájni.

Levelet írni egy problémáról még akkor is jó ötlet, ha nem küldöd el: segít saját magadnak világosabban, tárgyilagosabban látni, feldolgozni a problémát.

Az is jó ötlet, hogy elküldöd, de ebben az esetben finomítsad addig, amig tárgyilagos nem lesz, mentes a felesleges negatív érzelmektől - azok kontraproduktívak, csak konfliktust generálnak, eltérítik az ügyet a megoldás útjáról.

Most az a baj, hogy vagy.

Menekülj el otthonról ahogy csak tudsz. Utána már az lesz a bajuk, hogy nem látnak eleget.

Szülői logika, jó kikészíteni idegileg a gyereket.