Mit csináljak? Túl ragaszkodó, vagy én vagyok érzéketlen?

Ma jöttem haza az 1 hetes barátommal töltött nyaralásból. Hogyan reagaljak egy olyan random mondatra,hogy "Bár hiányzol, örülök, hogy jól megvagytok"? Csak elsétál, csinálja a dolgait es ilyeneket mond apu.. De ez nem egyedüli eset. Amióta nem vagyok itthon sokszor egész nap, az óta ilyen, amit igazából megértek, mégis frusztrál.

Mi lenne erre a megoldás az ő részéről? Legyek itt vele (bár ezt sosem mondta, csak gondolom).. de nincs kedvem (melózok, sulizok, barátokkal, barátommal vagyok, keveset vagyok itthon) annyira eltávolodunk.. ha itthon is vagyok, ő az egyik szobában én meg a másikban. Nem tudom.. egyszerűen nincs meg bennem a késztetés, hogy közeledjek felé, mert félek, hogy túlságosan ragaszkodna. annyira nem értem, miért gondolkodok így.. nem így kéne lennie. Ketten élünk, mert anyum elhagyta egy másik pasiért 5 éve.. 20 évet voltak együtt, de anyum sosem volt szerelmes. Megértem, hogy nem akar új párt. Tulajdonképpen egész életében egyedül volt. Volt néhány barátja, de megromlott a kapcsolatuk. Nem barátkozik, csak én vagyok neki és a mamám (anyja). Az egyetlen témája, hogy milyen tennivalók vannak, a munkahelye, meg a faviccek, amiket utálok. Érzem rajta, hogy a legjobbat akarja nekem, folyton gondol rám apróságokkal, és próbálja megadni nekem a teret is, annak ellenére, hogy egyedül van. És emiatt bűntudatom van, hogy már a saját életemet élném nélküle, pedig annyi mindent értem tesz. Középiskolás vagyok, és a segítségére szükségem van még..

19/lány