fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit tegyek, ha úgy érzem,...

Mit tegyek, ha úgy érzem, hogy a szüleim nem akarnak semmit csinálni? Folyton csak otthon TV-znének. Semmi iránt nem lelkesednek, semminek nem örülnek, akárhova megyünk családilag, folyton panaszkodnak, hogy megint ki kell mozdulni, baromi lehangoló.

Figyelt kérdés

Elmennek dolgozni, mert muszáj, de amint hazaérnek, csak TV-znek meg felvesznek minden műsort. Se barátokkal, se együtt nem mozdulnak ki soha. Nem véletlen, hogy így a munkahelyükön se érnek el sikereket, mert 0 lelkesedés van bennük... Nem akarnak főzni, mosni, csak ha már nagyon muszáj, mert sokszor szólunk mi gyerekek, hogy kéne. A lakás mocskos és rendetlen, egyedül az én szobám néz ki normálisan, de oda is jönnek be a bogarak (szúnyog, légy, molylepke, muslica, csótány, pók, minden van...), amit nagyon utálok. Amikor elmegyek otthonról, mindig bemegy apám a szobámba és befekszik az ágyamba, és ez nagyon zavar, mert ott is hagyja mindig a kajákat, amire még több bogár jön, meg amúgy is szerintem ezt tiszteletben tarthatná, hogy az az én ágyam... de ha szólok, én vagyok az "irigy"...:( nekem TV se kéne a szobámba, minél kevesebb kütyüvel aludnék szívem szerint, mert így is nehezen ébredek reggelente, de ők meg mindig mondják, hogy TV-re jó elaludni... Sose eszünk normálisan, családilag, asztalnál, hétvégén se... bár akkor összedobnak mindig valami gyors krumplit, sültvirslit, párolt zöldséget stb., de a választék kb ennyiben ki is merül... aztán mindenki egyen, ahol akar és abból, amit talál, mert tiszta tányérok sincsenek soha...

Én sok mindent megcsinálnék magamnak, de abból is csak a vita van sokszor meg már nem is szívesen megyek ki pl a konyhába, olyan undorító minden, inkább azt várom, hogy elköltözzek végleg, de nem tudom, mi lesz velük akkor... meddig fajul ez az igénytelenség.


2017. júl. 6. 13:34
1 2 ❯
 1/11 anonim ***** válasza:
46%

Helló!


Nem írtál arról, hogy menyi idős vagy, dolgozol-e már?

A leírtakból valóban egy kiégett, ellustult szülői párra tudok gondolni, akiktől jobb lenne eltávolodni.Ha megvan ehhez a lehetőséged, tedd meg. Lelkiismeretfurdalást nem kellene érezzél, mert amíg el tudják magukat látni, az ő dolguk ezt megtenni. Ha ez az élet nekik kedvükre van, éljenek benne.

Sokkal nehezebb lenne, és csak apró lépésekkel, nagy türelemmel lehetne őket mobilizálni, de kérdés, hogy eljutsz-e valameddig, menyire lesz tartós a végleges elköltözésed után?

Üdv.

2017. júl. 6. 13:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 A kérdező kommentje:
19 vagyok, 3 évem van még az egyetemből, ami mellett dolgozom, de annyit nem tudnék keresni egyelőre, hogy elköltözzek. De kérnem legalább nem kell tőlük. Úgy vagyok vele, hogy bármennyire is utálok itthon lakni, a diploma kell, muszáj kibírnom addig valahogy...
2017. júl. 6. 13:49
 3/11 anonim ***** válasza:
48%
mindig ez volt a helyzet? miért alakult így? őket miért nem zavarja?
2017. júl. 6. 14:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:
47%

Van, akinek már az is épp elég élmény, hogy gyerekeket vállalt. Valamikor pihenni is kell. Ők így szoktak. Szerintem megszokhattad volna már... :)


Egyébként miért nem teríted meg te az asztalt, miért nem főzöl te valami különlegesebbet, miért nem mosogatsz el te, ha közös étkezésekre van igényed? Nem hiszem, hogy tiltakoznának... Ne csak elvárd, tegyél érte!

2017. júl. 6. 14:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:
60%

"sokszor szólunk mi gyerekek, hogy kéne"


Hány évesek vagytok? Miért nem osztjátok el a házimunkát úgy, hogy senkinek se kelljen belegebednie?


"egyedül az én szobám néz ki normálisan, de oda is jönnek be a bogarak (szúnyog, légy, molylepke, muslica, csótány, pók, minden van...)"


Hát, én egy csótányos szobát nem neveznék normálisnak... :(((


"Én sok mindent megcsinálnék magamnak"


Miért csak magadnak? Szerintem pl. nagyon fontos lenne normálisan körbeszigetelni a lakást, hogy ne jöjjenek a csótányok, ez mindenki érdeke lenne. Ha ők nem segítenek, akkor is ugorj neki minél hamarabb, másképp csak egyre rosszabb lesz a helyzet.


"nem tudom, mi lesz velük akkor... meddig fajul ez az igénytelenség."


Előbb-utóbb a te dolgod lesz, mert egyszercsak ők már túl öregek lesznek hozzá...

2017. júl. 6. 14:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim ***** válasza:
38%
Már nem azért, de nekem pl. gyerekkoromtól kezdve segítenem kellett a takarításban otthon, sőt volt egy családi panziónk, annak a takarításában is! Te meg semmit sem akarsz csinálni otthon nagy ló létedre, épp csak a saját szobádat pakolod össze? Persze, nyilván elsősorban a szüleid dolga lenne a takarítás, ez tény, de nekik ez megfelel így. Ha te nagyobb rendet akarsz, akkor sajnos neked kell tenned érte, mert ők nem fognak. A kimzodulással kapcsolatban meg ne várj változást, ők ilyenek. 19 évesen már úgysem velük akarsz kimozdulni, nem mindegy neked, hogy ők mit csinálnak? Menj a barátaiddal, ahova akarsz, őket meg hagyd békén, nekik erre van igényük, te meg élj a saját igényeid szerint.
2017. júl. 6. 14:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:

"nekem pl. gyerekkoromtól kezdve segítenem kellett a takarításban otthon ... nyilván elsősorban a szüleid dolga lenne a takarítás"


A te jó példád is azt mutatja, hogy nem a szülők dolga, hanem az egész családé, az úgy normális. De aki nem ebbe nő bele, annak azért tényleg nehéz dolga van, mert egy nagyon fontos valamit nem kapott meg a szüleitől. Még amikor csak saját magát kell ellátnia, akkor is bajban lehet, hát még amikor ott vannak azok is, akik hátráltatják.

2017. júl. 6. 15:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:
83%

"Nem akarnak főzni, mosni, csak ha már nagyon muszáj, mert sokszor szólunk mi gyerekek, hogy kéne."

Egy 19 éves már nem gyerek, hanem felnőtt. Legalábbis 2-3 generációval arréb már felnőtt volt. És nem szólni kéne a szüleiteknek, hanem segíteni nekik.

2017. júl. 6. 15:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 A kérdező kommentje:
Kérlek, ne bántsatok, én laktam már egyedül a párommal, csak szakítottunk, azért kellett hazajönnöm... tudok háztartást vezetni, semmi gondom a házimunkával, mindent én csináltam nála, mert ő sokat dolgozott, és szerettem, végre kicsit kiélvezhettem az önállóságomat, főztem is különlegesebbeket, amennyire a pénztárcánk engedte. ahogy írtam, a szüleimnél azért nem nyúlok semmihez, mert nagyon nagy viták vannak belőle... nagyon nem jó ez a helyzet, tudom, de nem maradhattam a párommal csak emiatt, miközben már nem működött... anyukámnak minden étellel "terve van", nem vehetek el semmit. mikor hazaköltöztem és kértem, hogy legyünk függetlenek egymástól főzés terén (legyen egy külön polcom a hűtőben), nagyon csunyán összeveszett velem, hogy ezt hogy gondolom, ez az ő háztartása... szemetet is csak úgy vihetek le, hogy megnézi előtte, mit dobok ki. azt, hogy a saját szobámban hadd porszívózzak fel, mindig meg kell kérdeznem, hogy nem zavarja-e. ez is időbe telt mire megszokta, hogy ott én vagyok a "főnök" (egyébként a kisebbik húgommal közös a szoba). Azt írtam, hogy az én szobámban legalább rend van, azt tudom, hogy a bogarak nem normálisak, de azellen nem tudok egyedül tenni. Nagyon sokszor szóvátettem, hogy kéne valamit, de nem fognak ide szakembert hívni, mert ők is szégyellik ezeket az állapotokat. Az a gondom, hogy nekik egyáltalán nincs igényük arra, hogy egy szép lakásban éljünk, hiszen ha lenne, akkor nem lenne abból vita, amikor én tenni akarok érte... az a baj, hogy mivel ők se sok mindent csinálnak pl. sose tanítottak meg semmire, főzés, mosás, vasalás, takarítás terén, de szerencsére a volt párom anyukája szerette, hogy kérdezgettem és tőle sok mindent megtanultam. Nagyon várom, hogy újra elköltözhessek és én legyek a "háztartás vezetője", mert én ilyen típus vagyok, imádok sürögni-forogni a házban, de például a húgommal nem tudom, mi lesz ha benne magától nem alakul ki ez az érzés...
2017. júl. 6. 22:15
 10/11 A kérdező kommentje:
Nagyon sokat kivesz belőlem, hogy azért könyörgök, hogy hozzunk már össze heti 1 mosást legalább (a párommal 2 naponta mostam magunkra és egy óra alatt megvolt, nem volt egyáltalán megterhelő), mert halogatják folyamatosan, pedig én megcsinálnám, de oda sem adják a saját szennyesüket, csak a 20. kérésre talán, ha meg egyedül indítom el, lecsesznek, hogy pazarló vagyok, hogy alig van benne valami... annyi energiám megy el ezekre az alapdolgokra, amiket mikor egyedül éltem, csak szó nélkül megcsináltam és kész, hogy egyre nehezebben megy a suli, nem marad időm tanulni, pedig nem olyan könnyű (pénzügy-számvitel), és attól félek, hogy még tovább kell majd itthon maradnom. Sokszor gondolkozom, hogy abbahagyom, vagy legalább passzíválok és megyek albérletbe, de tudom, hogy ez csak ideiglenes megoldás lenne...:( levelezős lenne a jó megoldás, csak abból meg nincs állami...
2017. júl. 6. 22:27
1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Szülő-gyermek kapcsolat kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!