Ti éreztétek már azt, hogy az édesanyátok irigy rátok?

Anyukámmal élek együtt, elég nehéz életünk volt, család széthullott stb. Nem mennék bele a részletekbe. Régen nagyon jó volt a kapcsolatunk, igazi barátnős viszony volt, azonban már ennek nyoma sincs. Egyetemre járok, itthon besegítek a házimunkában, igaz, hogy év közben csak aludni járok haza, mert annyira tele az órarendem, törekszem a jó átlagra, komolyan 15-16 órát vagyok talpon, mert messze van az egyetem, buszoznom is kell. Most nyáron dolgozok, mindenben segítek amiben csak megkér, vagy ha látom, hogy mit kell rendbe tenni itthon, megteszem. Folyton keresi, hogy mit nem csináltam meg, direkt észre sem veszi, ha valamit megteszek itthon, csak azt hangsúlyozza, hogy nem segítek semmibe. "Legalább egy kiló kenyérért menjél már el, legalább ennyit legyél már képes megcsinálni." Holott tényleg bármiben segítek, amiben csak akarja. Egyszerűen sokszor csak a stílusával van bajom, ahogyan megkér erre-arra. Miért ilyen velem? Én nagyon szeretem, de tudom, hogy ő elítél, pedig nincs rá oka, ötös az átlagom, nem járok el bulizni, barátaim sincsenek, nem iszom, nem dohányzom, és tényleg akartam neki segíteni kilábalni a depiből, de nem hagyja...

Ha csinosan felöltözöm, látom rajta, hogy az is a baja. Olyankor mindig úgy érzem irigy rám, pedig mindig mondom neki, hogy milyen csinos, jó az alakja. És tényleg az, korához képest iszonyat jól néz ki. Miért teszi ezt velem? Én próbálom őt elfogadni, de belefáradtam. :(

20 éves lány