Normális ez a reakció anyámtól?

Na most ez nem egy ritka jelenség. Én is utálom, amikor más takarítja a konyhát, bár nálunk nincs rá szükség, mert én tisztaságmániás vagyok. De ha mégis előfordul magamban nagyon ki tudok akadni, de szépen mosolyogva megköszönöm, és jó pofát vágok a dologhoz, mert mégiscsak a jó szándék vezérelte az illetőt.

Azt tudom neked tanácsolni, hogy engedd el a füled mellett az ilyeneket, most már mindegy igazából.

Nos, én is a másik oldalt képviselem. Nem vagyok egy rendmániás ember, mondhatni ez az egyik gyengeségem, és tudom is magamról, igyekszem változtatni, haladok is, de komolyan, valahogy mégis mindig rumli lesz. Ha elutazom, akkor anyukám MEGLEPETÉSBŐL átjön, valamit átrendez, suvickol, elhúzza a mosógépet meg mit tudom én, mit csinál. Esetleg vesz ajándékba valami tök fölösleges dolgot. Közben egy fontos, hasznos dolgomat tönkreteszi, elrontja, eltöri. Mindig szólok, hogy ne takarítson, de van kulcsa a lakáshoz biztonsági okokból, és persze mikor hazajövök utazásból, mindig ér valami "örömteli" meglepetés.

Én ezt úgy élem meg, mint kritikát, hogy én alkalmatlan vagyok arra, hogy rendet tartsak, esetleg főzzek (mert van, hogy felugrik, és ételt is odacsempész meglepetésből). Ezek az én cuccaim, az én területem, és ha rumli van, akkor rumli van. Nem kell az orrom alá dörgölni, és a magam előtt is szégyellt dolgaimba, rumlimba beleokvetetlenkedni, feltúrni, kikutatni a hiányosságaimat. Számomra ez mindig nagyon-nagyon rossz meglepetés, és mindig nagyon rosszul esik. Sokat dolgozom, de még így is inkább nem alszom utazás előtt, hogy mindent ki tudjak takarítani, hogy ne kezdjen el megint meglepni. De ő mégis mindig talál valamit. Kihipóz mindent, megmutatja, hogy az én takarításom még így sem elég jó, még ennél is lehet alaposabban csinálni. SOha nem kértem, hogy segítsen.

Hát nekem ez mindig is nagyon rosszul esett, és megértem anyukádat.

Jesszusom, mások azért panaszkodnak, mert a gyerekük csak döglődik egész nap és semmiben sem segít, a kérdező meg önként és dalolva kitakarítja a házat és egyesek ebbe is képesek belekötni..

68%-os, te meg ülj már le a s3ggedre, attól még, hogy te minden bizonnyal valami retkes cigány putriban élsz, attól még nem ez a normális. Nálad gondolom minden tiszta penész és téged rohadtul nem is zavar ez, de amúgy képzeld el, ha belepi a penész a házat, akár asztmát is okozhat az ott élőknél. A kérdező is ott él, szóval ő is bármilyen betegséget elkaphat a penésztől vagy a baktériumoktól...Nem is lenne gusztusom olyan konyhában főzni vagy enni, ahol minden ragad a kosztól..

Kedves Kérdező!

A szavaidból kitűnik, h nem dicséretet vártál, amikor a konyhát kitakarítottad. Hát, nem is azt kaptad.

Lássuk be, vállaltad a kockázatot -jól tetted- és magadért/saját igényszintedért takarítottál ki. Ez magas fejlettségre vall, igen felnőtt dolog. Le a kalappal.

Remélem, a koszt, a használt törlőkendőket stb összegyűjtötted, nehogy megkárosítsd a szüleidet! Joguk van a mocskukhoz, ahogy a "másik oldalt" képviselők leírták. Ha nagyon sírnak a dzsuvájuk után, ajánld fel h ásol a kertben egy dagonyát számukra. A hó végéig még párszor felmelegíti a nap a sarat, ha gondolják, hemperegjenek abban.

Apropó, én is elutazom nem sokára, kicsi a lakásom, hol adjam le a kulcsot, h egy jótét lélek kitakarítson...?

Üagaübol kiindulva, én pk.gyülölöm ha a cuccaim közt matatnak, és ezt a gyerekeim.is tudják is meg sem probálnak hasonlovvaé meglepni. Jo persze szép gesztus, de rohadt irritálo mikor semmit mem találsz, mert xy eltette tök más helyre.

Mellesleg attol mert nem tudod magad mivel elfoglalni (?), nem kell takarításba fogni, föleg ha tudod hpgy anyád kiakad erre.

Gondolom, másoknak nincsenek gyengeségei, és imádják, ha folyton megcsinálnak dolgokat helyettük a kérésük nélkül...

még annyit tennék hozzá, hogy ahogy a kérdező anyja, én is úgy szorongok út közben, mikor visszajövök utazásból, hogy már megint milyen "csoda" vár rám.