Szerintetek egy szülőnek észre kell vennie, ha a gyerekét folyamatosan megalázzák és csúfolják?

#3

Alakíts majd ki a gyerekeddel olyan kapcsolatot, hogy mindent el merjen bizalommal mondani!

A szülők negatív példája is példa, sokat lehet belőle tanulni, hogy mit másképp és mit nem szabad csinálnia egy szülőnek.

Nekem azért van a gyerekeimmel csodálatos kapcsolatom, mert szinte mindent másképp csinálok, mint ahogy velem tették.

Sok boldogságot nektek!:)

Egy olyan kapcsolatot építs ki vele, ami neked is kellett volna a nehéz időkben. Férkőzz a bizalmába, eltudjon veled beszélgetni és fontos, hogy nyitott legyél vele szemben mindenre. Ne húzd a szád, ne nevesd ki, inkább támogasd mindenben és ésszerű döntéseket hozz majd, ami neki és neked is jó fog lenni, mégha ô ezt nem is fogja tudni elsőre.

És ha ez mind megvan akkor látni fogod, hogy egy nap majd szomorúan, letörve jön haza. De ugye a tinik szeretnek titkolózni, ezért egy kicsit faggatni kell, de ha nem szeretné akkor ne erőltesd. Úgyis minden kiderül, előbb vagy utóbb jól vagy ne adj Isten rosszul. És ha látod, hogy már annyira rosszul van, hogy sír, öleld át, nyugtató hatásként érje a jelenléted és mondj neki élettapasztalatokat amik majd neki is segíteni fog. Az is fontos persze, hogy a párod aki az apja jól nevelje, jó viszonya legyen vele, mert ha nem akkor könnyen lehet, hogy ő miatta fog depressziós, szomorú lenni és azt gondolom nem akarod. Nem csak a suli, a barátok, hanem a család is nagy hatással lehet egy gyerekre ha mondjuk egy olyan családban nől fel akiknél van szeretet, humor, törődés mintsem egy olyanba ahol naponta meg a veszekedés, a nemtörődömség a gyerekkel.

Remélem segíthettem.

En nem tudom elképzelni hogy ne vegyem észre. Nekem még csak 9 éves a lányom de rögtön feltünik ha történt vele valami.

Van hogy titkolni próbálja de mindig elmondom neki hogy: bennem mindig megbizhat,es nyugodtan mondja el hogy mi bántja.

Sajnos minden gyerek más , ahogy irod te se mondtad el a szuleidnek ilyen olyan okból. Ilyen esetben nehéz egy gyereket segiteni.

Ha a te gyereked is magába fogja tartani es csak 20 év múlva mondja el, akkor nehéz lesz.

Az en lányom is hallgat nagyokat ha baj van, habar ereztettem vele h bennem bizhat egy csapat vagyunk stb , meg fogom védeni, ha kell, mégis magába zár sok mindent , habár tölem csak támogatást kap.

Mikor a tanitója igazsagtalan volt , biztattam h ne hallgasson rá ( a tanar kenyszeriteni akarta h az etelt amit kitett ebedkor , mind meg kell egye , nem magyarorszagon elunk es a suli pazarlas ellen harcol) mondtam h ne egye meg egyszeruen alljon fel es passz , ha hivnak engem en megvédem.

Igyse mert szembe szallni.

Tanacsokra nem hallgat ( ne szaladj szeker utan ami nem vesz fel, baratsagok) es ha újbòl elköveti ugyanazt a hibát, vagy ezredszerre is megetetik vele a levest , már nem mer szólni mert látja h elkeseredem.

Mindig batoritottam , biztattam , nem ütlegeltem , nem aláztam és mégis ez van.

Szóval minden jóindulat ellenére , a gyereknek megvan az alaptermészete és a saját útja, amit be fog/ kell járjon és remélhetöleg tanul belöle. De lehet nem.

Én mint szulö sokszor eltem at ezt , h távolról néztem a szenvedését és nem engedett segiteni, szulöknek ez a legnehezebb.

" nem fogod tudni mindentöl megvedeni a gyereked " mondta egy tini ismerösöm, mikor terhes voltam. Nem hittem neki. Hiszen en vagyok az anyja. Pedig igaza volt ....