Anyukak, ti hogyan viseltetek a lanyotok kulon koltozeset? Es lányaitok hogyan?

Hugom egyszer 18 evesen elkoltozott egy evre meg kesobb kb 22-23 evesen is egy kis idore. Anyam mindket alkalommal pityergett es minden nap beszeltek telefonon. Most is el fog koltozni nemsokara de csak a szomszedos telepulesre.

En fiu vagyok de engem is siratott anyam mikor elkoltoztem :D foleg hogy kulfoldon vagyok es az idoeltolodas miatt nehez is beszelgetni.

ÖRültem, hogy végre leléphetek, mert akkor már napi szinten ment a sértődés, a hálátlan szemét vagy, nem mehetsz és társai rinyák.

27 voltam, akkor már éltem külön (24-26 éves koromig).

Ez az élet rendje. Én csak azért viseltem nehezen, mert az albérletbe nem vihettem magammal a háziállatomat, és anyámra kellett őt bíznom, holott tudtam, hogy nem bír róla rendesen gondoskodni. Igazam lett, még szerencse, hogy a testvérem akkori barátja besegített.

Amúgy szerintem azért is viseled ilyen nehezen, mert anyukád drámázik neked. Nem a világ vége, közel fogsz lakni, gyakran láthat téged. Meg ha nem így lenne, akkor is el kéne engednie téged visszatartó erő (lásd: nyilvános sírdogálás) nélkül. Önző dolog a gyereket otthon marasztalni.

Én 2 éve költöztem el, de most vissza kellet költöznöm 2-3 hétre, míg a saját lakásom elkészül. Most már azt sem értem, hogy bírtam együtt élni velük, sokkal-sokkal jobb külön!