Ti elfogadnátok egy lakást a szüleitektől 28 évesen? És ha te is megengedhetnéd magadnak?

Én úgy gondolom,hogy ha az én szüleim tehetnék meg ők örülnének a legjobban.

Bár mi mindig csórók voltunk.

De!! Ezt neked kell eldöntened.

Nekem is a szüleim vették a lakást.

Azt mondták nekik már megvan mindenük erre a kis időre ami még hátravan nincs szükség semmire.

Nagyszülők már nem élnek az ingatlanok eladásra kerültek.

Így hát én maradtam csak.

Én sosem szégyelltem azt, amit a szüleimtől kaptam. Nekem inkább az a furcsa, amikor egyesek visszautasítják mindenáron, vagy letagadják, honnan származik a dolog. Én kaptam tőlük lakást is, mondjuk akkor még egyetemista voltam, de segítettek például kocsit is venni, és akkor már nem. A kisebb dolgokról nem is beszélve.

32/F

Elfogadnám. Inkább, mint hitelt vegyek fel.

Párommal 1.5 éve lakunk együtt,de csak albérletben. (Mondjuk még fiatalok vagyunk,így nem akarunk lakást venni, majd ha mindketten keresünk eleget.)

21L 23F

Igen, én ezt elfogadnám. Habár nálunk nincs ilyen eshetőség.

Megtehetik, akkor miért ne.

Nem tudom mennyi időseka szüleid, de ez a pénz így is úgy is a tiéd lesz, csak előbb adják oda. Nagyon sokan akkor is lakást kapnak, mikor egyetemre mennek.

Az sokkal gázabb, ha a pasid venné.

Viszont nem tudom, hogy ezt utólag mennyire hánytorgatnák fel neked. Bezzeg a mi házunkban laksz...

Én a diákhitellel voltam így, hogy engedtem, hogy kifizessék. Utána minden veszekedésnél visszahallottam... Nem olyan nagy pénz volt, 150.000 félévente, diàkmunkával is kijött volna. Mindig megfogadtam, hogy majd a következő félév diákhitellel lesz, személyes sértésnek vették. De ha nem ilyenek, hogy felemlegetik állandóan, akkor nyugodt szívvel.

Szerintem ezzel nem feltétlenül van gond. Ha nem nyomorognának. Ez az élethelyzettől, a család anyagi helyzetétől és a szülő-gyerek kapcsolattól függ.

Én a helyedben elfogadnám. Felnőtt emberek, csak tudják, mit csinálnak.

Az én helyzetem sajnos közel sem ennyire jó, jelenleg egyetemista vagyok, ez visz most el minden pénzt, de egyébként sem élünk nagyon jó körülmények közt (azért rosszban sem), egy lakásra biztos nem futná. Inkább lelkiismeret furdalásom van, a szüleim idősek, szeretném minél hamarabb fordítani a dolgot és én segíteni nekik (sajnos még van bő 3 évem a suliból, most leszek 21...).

Szóval, én elfogadnám a helyedben, kivéve mondjuk, ha a Te szüleid is sokat betegeskednek. Ha az ő jövőjük okés, akkor miért ne? Attól még a gyerekük maradsz, hogy 28 éves vagy, és a szülők szeretik segíteni a gyereküket.