Mit csináljak, ha a szüleim teljesen negatívan állnak hozzám és az ötleteimhez?

Évek óta ez megy...

Bármit csinálok, vagy kitalálok egy célt, azonnal az van, hogy ez nem jó, meg úristen, hát én nem vagyok normális, hogy ilyet kitalálok.

Pl. 16 évesen kitaláltam, hogy szeretnék megtanulni oroszul (angolból és olaszból akkor már volt nyelvvizsgám). Hetekig hallgattam, hogy teljesen felesleges, meg minek.

Imádok sminkelni, kb 15 éves korom óta vásárolok minőségibb, nem drogériás termékeket. A mai napig az van, hogy nem vagyok normális, hogy ilyen sok pénzt kiadok olyan termékekre, amik nélkül simán élhetnék.

Ugyanez van az utazásokkal is... Hogy mi jó van abban, ha félnapokat töltök reptereken, repülőkön, mikor azokat a helyeket simán megnézhetném KÉPEKEN, vagy ma már a neten végigsétálhatok az adott városon. Igen, mert a Google Maps aztán teljesen olyan, mintha tényleg ott lennék... És az a baj, hogy ezt másoknak is mondják, hogy én mennyire h..lye vagyok, amiért sokat utazom, járom a világot, mikor az teljesen felesleges.

Most mondtam nekik, hogy 2018-ban szeretném lefutni a maratont. Azóta hallgatom, hogy nem vagyok normális, úgysem fogok győzni és hogy azt az időt hasznosabban is eltölthetném, minthogy feleslegesen edzem... De nem is a győzelem a cél, hanem az, hogy ott legyek és végigcsináljam. Nem vagyok hivatásos futó, reggelente szoktam futni, szóval tisztában vagyok azzal, hogy nem nyerek meg ezzel sehol maratont.

Ők nem járnak sehová, semmi hobbijuk nincsen. Mikor próbáltam őket régebben kimozdítani, rávenni valamilyen elfoglaltságra, az volt a válasz, hogy haggyam őket, fáradtak és nézték tovább a tv-t. Oké, már nem mondok semmit nekik arról, hogy jót tenne, ha nem csak a munkahelyük, a Tesco és a házunk között ingáznának, de nem értem, miért kell engem hülyének nézni, amiért vannak céljaim...