Ebben az esetben elmondanád a szüleidnek, miket csináltál kamaszkorodban?
26 éves vagyok, teljesen külön élek már a szüleimtől.
Viszont a húgom még csak 15 éves és rengeteget panaszkodik, hogy anyáék semmit nem engednek neki, nagyon szigorúak vele és hogy próbáljak beszélni velük, mert már nem bírja...
Velem is azok voltak, de olyan szinten, hogy pl. még 18 évesen sem találkozhattam fiúkkal, 'bulizni' 11-ig, éjfélig engedtek el, de nem ihattam akkor sem, stb. Persze minden ilyen szabályt megszegtem, 15 évesen már tudtam, hogyha összebalhézok velük és bevonulok duzzogva a szobámba, akkor nem fognak kopogtatni és meglepődni, amiért magamra zárom, így nem fog feltűnni nekik, ha valaki bemászik az ablakomon, vagy ha éppen én mászom ki rajta (az utcára nézett, földszinten volt).
16 évesen kipróbáltam a füves cigizést, a fiúproblémát is megoldottam, ahogy a bulikat is. Ettől függetlenül nem züllöttem el, ugyanúgy megmaradt a kitűnő átlagom, csak éppen sosem tudtam velük megbeszélni a problémáimatés a legjobb barátnőm anyukájával beszéltem mindenről. Mikor pedig elkerültem egy másik városba, az egyetem miatt, fél évig csak a szórakozásról szólt az életem, mert imádtam, hogy nem kell senkinek elszámolnom a perceimmel, vagy hogyha nem pont éjfélre értem haza, senki nem fenyegetett, hogy "a hajadnál fogva hozlak haza, ha nem vagy 5 percen belül a szobádban"... És a húgom is inkább velem beszélget, mert anyáék vele is ugyanilyenek, mióta gimibe jár.
Szerintetek hogyan kéne velük beszélnem arról, hogy amit csinálnak, az nem a legjobb nevelési módszer, mert nálam sem vált be?
válasza:Nem, egyik nagyszülőnk sem ilyen.
Sőt, többször volt, hogy inkább náluk aludtam hétvégente, mert Mama elengedett bármeddig este, csak annyit kért, hogy óránként írjak neki egy sms-t, hogy minden oké.
válasza: válasza:A legjobb barátnőm is ugyanúgy egyetemre járt, elvégezte azt a szakot, amit én.
De sosem volt náluk olyan szigor, mint az én esetemben. Mindent megbeszélhetett az anyukájával, és nekem is jól jött volna az anyám tanácsa néha napján.
És nem, nem vált be. Mivel ugyanúgy buliztam én is, mint a barátaim, barátnőim, csak én olyankor vagy a nagyszüleimnél aludtam, vagy a legjobb barátnőmnél és az volt a fedősztori, hogy "csak filmeztünk hajnalig és elaludtunk a tv előtt".
válasza:Vagy nagyon jól sül el, ha elmondod, vagy nagyon rosszul. Ha képesek a Szüleid önkritikát gyakorolni, akkor a sokk, amit okozol nekik, arra sarkallja őket, hogy változtassanak. Ha viszont nem, akkor tényleg csak azt éred el vele, hogy húgodra ezután kétszer annyira figyelnek.
Én is így nőttem fel - még ígyebbül is,a hogy mondani szokták -, volt, hogy anyukám kirángatott a buliról, ahová azelőtt ő engedett el, pedig még el sem érkezett az idő, amire haza kellett volna érnem, mert látni akarta, hová járok, stb.
Én most már 40 éves vagyok, van két gyerekem, és megbocsátottam anyukámnak, mert tudom, hogy az esztelen szigorúsága nem rosszindulatból fakadt, hanem mert végig bizonytalan volt önmagában, nem hitte el, hogy elég jól nevelt, és az elég lesz ahhoz, hogy megvédjen a nagy hibáktól. 100%-ra akart menni, és persze ahogy magában sem bízott, úgy bennem sem. Ezzel tette tönkre a kapcsolatunkat.
Viszont ezt felismerve inkább sajnálatot érzek iránta, mint dühöt most már, nagyon rossz érzés lehetett neki mindez. Főleg, amikor kiderült, hogy én is megtaláltam a kiskapukat (mindenki megtalálja!!!!).
És ha már buli, fiúk és alkohol: egyik sem létszükséglet gimiben, de nincs olyan lány szinte, akit ne érdekelnének. és akkor már sokkal jobba szülők tudtával, közösen megbeszélt korlátok között csinálni, mint titokban, kontroll nélkül. Utóbbiból szoktak lenni a nagy bajok.
válasza:Mikor a nővérem így kiállt értem, anyu kiszerelte a zárat az ajtómból, és felfúrt egy szekrénygombot.
Internetezni csak a jelenlétében szabadott (volna), a gépem csak a zenék és jegyzetek miatt maradhatott.
Szerencsére bátyám nem asszisztált a kontrollmániájához, egyszer-kétszer maga is ellenőrzött, utána nem, mert nem talált semmi kockázatost.
válasza: válasza:Feltétlenül muszáj beszélj velük s mostani felnőtten elmondani, mennyire borzalmas amit tesznek. Képzeljék magukat a másik ember helyébe, és csak mellékesen mond el, hogy miattuk, és a tanulatlanságuk miatt, mi mindent csináltál a tudtukon kívül, amit elmondtál volna nekik, és segíthettek volna neked, ha egyenlőként kezelnek, nem tárgyként.
A szüleid tanulása és húgod, maradék normálisabb életkörülménye miatt, bennetek rejlő istenek nevében kérlellek, hogy mihamarabb ejtsd meg velük e beszélgetést.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!