Holnap mutatom be itthon a barátom. Viszont már most hányingerem van az idegességtől. Nálatok hogy volt ez első kapcsolatnál? N

Gondold végig, mi lehet:

VAGY tetszik a szüleidnek - akkor eltöltötök egy szép délutánt velük

VAGY nem jon be nekik - akkor fél óra után fogjátok magatokat és elmentek valamerre kettesben.

Nem vagy már kisgyerek, hogy függj a szülöktöl ezen a téren, ez a te párkapcsolatod és neked kell benne lenni.

Ha nem lesz belöle komolyabb, akkor is tapasztalatokat sezrzel, ha meg maradtok együtt, akkor a szüleidnek nincs más választása, mint elfogadni a tényt. Ha továbbra sem ekdvelik, akkor nem mentek hozzájuk, vagy csak ritkán.

Ha kiskorú lennél akkor nehezebb ügy lenne.

De mivel felnőtt vagy,ne aggodalmaskodj ezen.

Én a másik szemszögből nézem, mert én is szülő vagyok. Nyugi, a szüleid is izgulnak ám:)

Én legalábbis (két éve mutatta be a lányom a barátját, 12.26-án jöttek egy ebédre), nagyon izgultam:)

Én a másik oldal vagyok, szülő. A fiam minden barátnőjét, ahogy illik, bemutatta néhány hónap után, vacsora, feszengés, de minden szép, minden jó, minden szervezett. Aztán jött az utolsó barátnő (aki már a menyasszonya), egy vasárnap reggel megyek a fürdőszobába, pizsiben, nyílik az ajtó, fiam, barátnő be. Hát...mit ne mondjak, kínos pillanatok, mondom, mindjárt felöltözök, el. Épp csak bemutatta, és mentek tovább (mint kiderült, csak néhány cuccért jöttek fel). Utána keveset találkoztunk, de az ő kapcsolatuk egyre komolyodott. Én mindegyik barátnőjét kedveltem, de a mostanival a legjobb a kapcsolatunk, Őt nagyon szeretem. Pedig az első találkozó alapján.....

Szerintem nem kell ráparázni.

Nekem is későn, 20 éves korom fele lett az első barátom... És hát nálunk az első bemutatás nagyon kínos volt, mindenki feszült volt, majdnem kimenekültem már a házból :D Mondjuk én a nagyszüleimmel élek, akik a mai napig kislányként kezelnek... -.- És egyáltalán nem örültek neki, hogy van valakim. Így gondolhatod még nehezebb volt odaállítani egy ellenkező neművel, akivel már vagy 1-1,5 éve jártunk (csak ezt ők nem tudták, mert nem tudtam hogy mondjam el.. Meg annyira nem is akartam.)

A mostani párom nagyon könnyen teremt kapcsolatokat, így vele nem aggódtam. A nagyszüleim is ismerik régebbről, és mivel egy utcában lakunk, így nem tekintettek rá úgy, mintha maga a Sátán lenne :D Úgyhogy ő már akkor idejárt amikor még csak alakulgatott a kapcsolatunk.

Szóval nagyon sokféleképpen elsülhet, a tanulság, hogy vedd lazára! És ha feszengés van, vidáman dobj fel egy témat, amihez mindenki hozzá tud szólni.

Haha! Nálunk pont fordítva volt :D párom olyan ideges volt, hogy minden ostoba kifogást kitalált (nem mer a kutyákhoz bejönni, tegyük át más napra), csak ne kelljen jönni.

Amikor én lettem bemutatva, aznap elaludtunk, kb 10-kor csengettek szülei, hogy a kapuban vannak. Ilyen gyorsan még az életben nem öltöztünk fel és raktunk rendet :D