Miért pusztítja apám magát a betegsége ellenére?

Akinek volt rosszindulatú daganata, az tudja, nem lehet kigyógyulni, csak az ember egy ideig tünetmentes.

Emlékszik a fájdalomra, a kemoterápiára, a szenvedésre.

Egy ideig bízik, remél, aztán feladja. Inkább egy infarktus,

egy gyors halál, mint az embertelen szenvedés. Ha nem tud már dolgozni sem, akkor ez a vég kezdete.

Minden rosszindulatú daganatos rémálma, hogy újra előjön. Tudjuk, másodjára már nincs esély.

Nem tudsz neki mondani semmit,amitől lemondana ezekről.

Egyetlen onkológussal sem találkoztam még, aki tiltotta volna az alkoholt, cigarettázást.

3 éve találtak nála rosszindulatút, és azóta? Kontrollra jár csak? Vagy kiújult? Áttétes? 3 éve folyamatosan jár kemora? Vagy pontosan mi a helyzet? Nem mindegy, hogy milyen állapotban van most.

Ha gyógyulóban volt, akkor hülyeség, amit csinál. Ha viszont eredménytelenek voltak a kezelések és csak jobban kicsinálták vele, a rák pedig terjedt tovább mindennek ellenére, akkor meg lehet érteni, hogy nem bírja tovább.

Bár én személy szerint nem otthon piálással tölteném az időmet, ha tudnám hogy lassan lejár, de ha neki ez kell...

Tőle kérdezd meg, hogy miért csinálja ezt, mi nem tudhatjuk a választ.

van olyan rosszindulatú ami ennyi ideig elhúzódik?

egyébként valószínű hogy feladta így aztán nem fogod tudni megváltoztatni.

3 éve kezelik, valszeg a töke kivan már vele és úgy véli, inkább meghal, minthogy még 4-5 éven át "kezelgessék" tök eredménytelenül.

Így is, úgyis meghal, csak akkor még lehet szenved pár évet előtte.

Ismerősöm többek között hasonló okból akasztotta fel magát. Pusztán elege lett a folyamatos hányástól, fájdalmaktól, vérszegénységtől meg a szarságoktól, amit a kemo okozott nála. MEghalt volna amúgyis, mert tudta, hogy a daganatát NEM tudják meggyógyítani.