Elköltözés otthonról?

Első költözésemkor felfogták, nyugi volt, mostohaanyám örült is, hogy végre lelépek, apa sírt picit.

Második költözésem előtt rokonnál laktam (mert haza nem mehettem, és pénzem nem volt elég egyedülre), na az pokol volt.

Minden nap ordibált, zsarolt, "hálátlasszemét", "takarodj", majd "ha elmész, megölöm magam", stb. Ez ment három héten keresztül.

Én nem volt nap, hogy ne sírtam volna a páromnak (1000km), hogy elegem van, és gyűlölöm.

Aztán előző nap már nem is beszélgettem nagyon vele, aznap reggel felkaptam a tatyót és mentem.

Előtte persze, "jaj, sajnálom, hiányozni fogok" meg sírt, de nagyon szarul esett, amit ELŐTTE hetekben csinált, így nem tudtam sajnálni - azóta sem.

28n

Szerintem már akkor mondd el,amikor fontolgatod , legyen idejük felkészülni rá. Ha rossz a kapcsolat is csak nagy lépés, annyit megérdemelnek, hogy ne az éj leple alatt "szökj el" , hanem megmondd , hogy 10.-én elköltözöl,akkortól fizeted az albérletet, 1-2 napig cuccolni fogsz,készüljenek fel rá.

Ha valamiért nem akarják engedni, akkor vagy beszélsz velük,vagy hívsz segítséget,akár a majdnem párodat,hogy segítsen, legyen ott a pakolásnál.

Én nem hétfőről keddre költöztem el, hanem átszivárogtam a páromhoz lassacskán. Egyre többet voltam ott, aztán már nem mentem haza többet csak látogatóba vagy ha a párom elutazott max 1 éjszakára. A cuccaimat is lassan hordtam el hátizsákonként. Először nem tűnt fel anyamnak aztán igen. Akkor cirkuszolt és fenyegetőzött, hogy kidobja az össues otthon maradt cuccom. Hozzáteszem engem folyton zsarolt valamivel korábban, ha el akarta érni a céljait. Többnyire sikereket ért el ezzel. Meg szeretett balhét kavarni pl

Az előző párom szüleit felhívogatta. Nagyon kellemetlen volt. Így most azt sem tudta hova és kihez költöztem. Ez esetben bekeményítettem és megmondtam, hogy nem költözöm többet haza és nem fogom megmondani hol lakom mert nyugalmat szeretnék. Ha kidobja a cuccaimat az nagyon fog nekem fájni de csak azt éri el vele, hogy soha többet gelé sem fogok nézni. Döntse el, hogy ez megéri e neki. Nem dobta ki a cuccaimat, megijedt. Pár év kellett, hogy feldolgozza a dolgot. Időnként még tette a megjegyzéseket az elköltözésre meg lelkileg próbált rám hatni, hogy milyen gyerek vagyok aki nem mondja meg az anyjanak hol lakik. De kitartottam és nem mondtam meg 7 évig. És ha túlzásba vitte a lelki terrort akkor felálltam és otthagytam meg nem vettem fel egy darabig neki a telefont. Aztán úgy vettem lakást, hogy arról sem tudott. Így 10 év után végre sikerült megnevelnem, végre normális lett a kapcsolatunk. Most már tudja a címem és néha meghívom egy teára. 😁