Milyen volt számotokra az első elköltözés otthonról? Hogyan lehet sikeresen megküzdeni a magánnyal illetve az anyagiakkal?

Nekem kicsit zűrös. Apámmal, öcsémmel és a nagymamámmal laktam akkor, anyukám külön élt a párjával. Amikor összejöttem a párommal, ő már akkor mondta, hogy költözzek hozzá. Végül is erre fél év után került sor, mikor is egy vita alkalmával apám hozzám vágta a szokásos, ha nem tetszik, lehet költözni mondatot. Megkérdeztem, hogy komolyan mondja-e, igen. JÓ. Eddig nem mertem lépni, nem volt munkám, párom, meg minek? De így, szerettem a párom (ő volt az első párom, jelenleg a férjem), miért ne? Bejelentettem, hogy dec. 3-án költözöm. Szerintem apám nem hitte el. Aztán ő akkor dolgozott, mire hazaért, én elcuccoltam. Ez így keménynek hangzik, de én napokat zokogtam át, hiányoztak a vitáink ellenére, és tudom, hogy apám is biztos sírt, bár sosem vallotta volna be, de amikor annó öcsém anyámhoz költözött, akkor is sírt. Úgyhogy nehéz volt, de azóta apu is megbékélt a férjemmel, de nagyon szereti, örül nekünk, már unokát szeretne.

Kb. 2 hétig volt nagyon rossz és idegen minden, de utána idővel jobb lett. Ez egy folyamat, meg nem mindenkinek ilyen rossz. Van, akinek könnyebben megy :)

Nekem teljesen pozitív volt, mielőbb belevágtam egy saját lakásba elmentem 1 évre albérletbe, hogy kipróbáljam hogyan fogok kijönni a pénzemből.

Magányos egyáltalán nem voltam, mivel ilyen szempontból nem sok változás volt az otthoniakhoz képest. Napközben suli és munka, délután barátok vagy egyéb feladatok. Hétvégén szülők, barátok.

Anyagiaknál nagyon jót tett ez a teljes önállóság, mert így tanultam meg igazán beosztani a pénzt.

Persze előtte is adtam be otthon pénzt és saját cuccaimat én vettem meg magamnak, de teljesen más, ha tényleg mindent saját magadnak kell megvenni, megoldani.

18 évesen költöztem el otthonról, más városba mentem egyetemre. Nekem pont jókor jött ez a váltás az életembe, nagyon élveztem az önállóságot és az új környezetet. Nem éreztem magam magányosnak, mert szinte minden hétvégén hazamentem és az egyetemen is nagyon jól éreztem magam. Anyagilag támogattak a szüleim, így ez szerencsére nem volt gond nekem, az egyetem mellett nem tudtam volna úgy dolgozni, hogy el tudjam magam tartani.

27/n

Teljesen jó, én nagyon élveztem, hogy a saját szokásaimat, napirendemet kialakíthatom. 19 éves voltam, és munka miatt költöztem más városba, de olyan helyre, ahol azért sok ismerősöm élt, szóval ha társaságra vágytam, mindig volt kit megtalálni. A munkahelyemen is lett egy jó barátnőm, szóval magányos nem igazán voltam. A lakótársaimat és a főbérlőt már kevésbé csíptem, de ahhoz kellett azért némi idő, hogy már egyedül is tudjak lakást bérelni.

Anyagilag nem voltam eleresztve, de 19 évesen húszadrangú kérdés volt nekem, hogy fizetés előtti héten már csak vajaskenyér van :)

Az első egy-két hét egy kicsit sokkosan telt. A párommal költöztem össze egy pici albérletbe. A nagy családi ház után a garzon lakás alapból fura volt. Nem tudtam mit hova is tegyünk, annyira nem volt hely pakolni. Aztán szinte naponta hívogattam anyut, hogy mit hol vett a konyhába, hol vegyek tisztítószert, hol vegyek ezt vagy azt, hol a legolcsóbb. :D Mivel lehet takarítani a műanyag zuhanytálcát és melyik vízkőoldó a leghatékonyabb... Mi kell ebbe és ebbe a kajába, stb. Mindig volt valami, ami miatt fel kellett hívnom anyut. Nagyon jó volt a kapcsolatunk és azóta is az, úgyhogy ez abszolút nem okozott gondot sem neki, sem nekem.

Az első 1-2 hónap nehéz volt anyagilag, mert mindig hiányzott valami, amit meg kellett venni. Nehezebb volt beosztani a pénzt. Aztán szépen lassan normalizálódott a helyzet, elég spórolósra neveltek, én kezelem a pénzügyeinket javarészt, megvagyunk. A szüleim a mai napig hiányoznak, pláne hogy az első elköltözés után 1 évvel 200 km-re költöztünk tőlük. Nem volt egyszerű, hogy már nem akkor ugrunk haza, amikor csak szeretnénk.

Én 14 éves voltam, amikor kollégiumba kerültem. Anyukámmal nem nagyon jöttem ki, még hétvégeken sem, ezért inkább azokat is a koleszban töltöttem. aztán 5 év után vége lett a giminek. nem volt választásom, haza kellett költöznöm. Szerencsémre, ahol kolis voltam megismerkedtem egy fiúval, akivel komolyra fordult a kapcsolatom, így a nyárból 2 hónapot otthon töltöttem, aztán pedig hozzá költöztem. Érdekes módon azóta anyukámmal nagyon jól kijövök.

Az anyagiakról pedig annyit, hogy nagyon nehéz volt. volt, hogy sírtam a pénztelenség miatt.nehéz volt megszokni, hogy nem számíthatok senkire pénzügyileg.(barátomon kívül) de szépen lassan talán minden rendbe jön :)