Miért mindig azok a szülők várják el a legtöbbet, akik nem jártak egyetemre?

Mármint, az egyetemi teljesítményt illetően a legtöbbet.

Az én szüleim sem jártak, fogalmuk sincs, mi az a kreditredszer, vagy hogy tényleg vannak tanárok, akik kb hangulatfüggően osztályoznak.

Vagy hogy az előadást ki lehet hagyni, és nem kell engedély (szeminárium esetén nálunk illik e-mail-t írni).

Nme támogatnak, évek óta nem élek otthon, rádásul külföldön tanulok, így nekem valamivel nehezebb az átlagnál.

Mivel dolgozom, alig van szabadidőm, és nem megy olyan tökéletesen az egyetem, mint szeretném. Már annak is örülni fogok, ha átengednek a következő szemeszterbe.

Tudom, nem vagyok odavaló, már én is rájöttem (3 év nyelvtanulás után nem kellett volna rögtön az anyanyelvűekkel együtt tanulni), de megpróbálok tenni, amennyit tudok.

A szüleim meg egyfolytában fenyegetnek, hogy lesz nemulass, ha kirúgnak, meg micsoda szégyen, meg hogy hogy te nem tudod, amit egy német tud, nem neveltünk mi ennyivel hülyébb gyereket...

Egyszer mondtam anyunak, hogy elmondom, mit tanulok, hátha akkor kicsit megérti, mire az volt a reakció, de ő nem tud németül. Hát, de én úgy gondoltam, hogy magyarul mondom el, természetesen.

Én is tudom, hogy elcseszem az életem, ha nem sikerül, épp ezért teszek meg mindent, de van egy szint, amit már nem bírok. 2szer annyi felkészülési idő kéne, mint amennyi jut