Miért mindig azok a szülők várják el a legtöbbet, akik nem jártak egyetemre?

Ahogy látom megy a lepontozás ezerrel, pedig jó válaszokat írnak az emberek.

Egyrészt ahogy írták is, a szülő alapvetően jót akar. Azt akarja hogy a gyereke ne kövesse el azt a hibát amit ő, hogy nem tanul. Csak éppen nem tesznek hozzá semmit a gyerek tanulmányaihoz, nem ülnek le vele, nem segítik. Én apám is letudott mindent annyiban, hogy "Fiam, tanulj, mert dolgozni (kétkezi munkát) soha nem fogsz". De soha nem ült le velem, nem magyarázott el semmit.

És ahogy írják, sok szülő konkrétan nincs képben az egyetemmel. Leragadtak a szakközépsuli szintjénél és úgy gondolkozna, hogy ha ők azt 2-esre meg tudták csinálni, akkor a gyerek miért nem képes rá? Én apám is kiverte mindig a balhét, hogy az "Ő fia" mi az, hogy csak 2-essel megy át? Neki annyi jött le, hogy hát én általános iskolában még 5-ös tanuló voltam, most 2-es, és milyen hülye vagyok. Vagy ha buktam egy vizsgán, akkor azonnal ment a kocsmában a hír, hogy "megbukott a gyerek". ÉS nem tudta az ember neki elmagyarázni, hogy egy sikertelen vizsga nem ugyanaz mint általános iskolában megbukni.

Másik, amit szintén írnak, hogy a szülő a saját sikertelenségét akarja leplezni a gyerekével. Hiszen a gyereke sikere az ő sikere is. Nekem apám folyton azt hangoztatta úton, útfélen, hogy "Az én gyerekeim" "Látszik, hogy ÉN CSINÁLTAM ŐKET" "TŐLEM ÖRÖKÖLTÉK". Magyarul a mi sikerünket is magának tulajdonította és önmagát fényezte a kocsmai haverok előtt.

#21, pont az a nagy kérdés szerintem, hogy az ember meddig tűrje, hogy a szülő (vagy épp más rokon) persze "csak jót akarva" beleugasson az életébe, romboljon, elvárásokkal neurotizáljon??? Miért kell belenyugodni abba, hogy az embernek azt az egy szem életét pokollá teszik a "csak jót akarók"?

X embert tudok (magamat is beleértve) akinek akkor normalizálódott az élete, simult ki nagyjából az idegrendszere, amikor végre radikálisan sikerült megszabadulni a neki csak a legjobbat akaróktól. Miért kell idáig eljutni? Miért nem képes megérteni - az állítólag nem értelmi fogyatékos - rokon, szülő, hogy bizonyos helyzetekben akkor teszi a jót, ha békén hagyja az embert?

Nekem is mindig azt mondták, hogy "csak jót akarnak" meg, hogy "több lehetőségem legyen", stb. Csak anyum azt felejtette el nézni, hogy én akarok e egész életemben irodába dolgozni, meg főnök lenni vagy csak egyszerűen 30 éves koromig tanulni, ahogy ő azt elképzelte. Pár hónapig jártam csak egyetemre, mert a hátam közepére nem kívántam az egészet és már az egészségem kezdett rámenni ezért otthagytam. Teljesen kiakadt, hogy én otthagytam az iskolát. Mintha minimum az általánost hagytam volna ott. Amég oda jártam más se érdekelte, csak az egyetem. Hogy az ő lánya bezzeg egyetemista. Hogy az ő lányának ilyen meg olyan órái vannak, stb. Állítom, hogy mindenkinek erről beszélt, még a neptunba is belépkedett mutogatni a munkahelyén meg ilyenek. Nem az fájt neki, hogy én otthagytam és nem lesz diplomám, hanem hogy mit fognak most gondolni, mikor már mindenkinek eldicsekedett vele és most mindenkinek el kell mondania, hogy otthagytam. Mert bezzeg a Gizike lánya ő nem hagyta ott. Ő jó gyerek. Sőt, anyum már munkahelyet is talált nekem, hogy ha majd olyan 26-30 évesen kikerülök az egyetemről 2-3 diplomával akkor már legyen hova mennem (az ő régi munkahelyére, ahonnan anno elküldték létszámleépítéskor) és én hálátlan gyerek meg ezt csinálom, hogy így megalázom mindenki előtt. Mikor ő mennyi mindent megtett, csak épp azt felejtette el, hogy engem nem érdekel az ő szakmája és nem akarok benne dolgozni. (Anyum kisgyerekekkel dolgozott, azt akarta, hogy belőlem is óvónő vagy csecsemőgondozó legyen, ami szép szakma meg minden, de én alapból nem kedvelem a gyerekeket és egyszerűen nem bírnék napi szinten 30 idegen gyerekre vigyázni, nevelni, stb. Nem utálom a gyerekeket, mielőtt félreérti valaki, de ezt senkitől nem lehet elvárni szerintem.)

Azóta is (több, mint 2 éve) próbál rábeszélni, hogy tanuljak tovább, legalább valami gyorstalpalót, "biztos van még remény, hogy valami dadus legyél". Nem érti meg, hogy nem mindenkinek ez az álma.