Miért mindig azok a szülők várják el a legtöbbet, akik nem jártak egyetemre?

Azért mert nem tudják hogy mi az az egyetem. Azt hiszik ez is olyan mint az általuk igénybe vett legkomolyabb intézmény, ami arról szól ha nem telibe tojsz az egészre akkor átrugdosnak kettessel. Meg aztán általában fogalmuk sincs róla hogy mi a különbség a beseggelni és megérteni között. Mondod neki hogy akkor ott a matek, de hát az nem úgy van, mert a matek tanár népművészeti cserépedény volt és amúgyis pikkelt rá. Nem igaz hogy képtelen vagy megtanulni, bezzeg az ő idejében a 250 oldalas Móric Zsigmond verset (igen, direkt) kellett bemagolni és ő bemagolta. Ez megvan mindenkinél a környéken. (akár koli szobatárs, haverok, stb)

Sőt én még hazug terelő g**i is vagyok meg magyarázom a bizonyítványomat amikor megpróbálom elmagyarázni hogy mi az a kredit rendszer, meg hogy itt nincs osztály, meg osztályismétlés, mert hogy én meg fogok bukni és osztályt kell ismételnem, meg csak kettest kapok a kipergető tantárgyakból, és amúgy is mindenből 5ösnek kéne lenni, mert a szomszéd anyósának bátyjának a kiskutyájának a nagynénijének a gyerekének a testvérének a bátyjának az unokája 5,2-es átlaggal végezte el a hamburgerológia szakot, úgyhogy kit érdekel hogy a mérnöki karra felvett 250ezer hallgatóból marad 20 a második félévre, te akkor se vagy jó, mert 4esnél rosszabb az átlagod.

A leírásod alapján semmi rosszat nem mondtak neked a szüleid. Csak manapság már ha valakinek annyit mondanak hogy tanulj normálisan, egyből meg kell sértődni.

"vannak tanárok, akik kb hangulatfüggően osztályoznak. " Aha ezt azok szokták mondani otthon akik szrt se tanultak. Könnyebb mindent a tanárra fogni. Csoporttársaim akik sosem tanultak semmit, ugyanezt kamuzták a szüleiknek. Nem tudom ki veszi ezt még be. A kitűnő érettségi miatt se kéne nagy dicséreteket várnod, ugyanis Magyarországon nem brutál nehéz az érettségi.

Ha nem megy az egyetem,nem kötelező oda járni. Nem pattogni kéne hanem tanulni.

Mert csak úgy tudnának már büszkélkedni valamivel a saját osztálytalálkozójukon az egykori osztálytársaiknak, ha elmondhatják, hogy milyen éltanuló egyetemista lett belőled... :)

(Na meg nemcsak az egykori osztálytársaknak, hanem a mindennapi ismerőseiknek, akikre mint versenytársakra tekintenek.)

Egyébként komolyan mondom, egy-egy osztálytalálkozóból nagyon jól leszűrhető, hogy hogyan működnek más emberek! Eleinte huszon évesen azon megy a verseny, hogy ki csinál előbb gyereket. Ja és főleg az versenyzik ezen, aki maga nem tanul tovább. Ők irigylik azt, aki továbbtanul... Nekik nincs más, mint az, hogy azzal dicsekedjenek, hogy gyereket csináltak, később meg hogy gyerekeket. Aztán amikor már kissé belefásultak és kiüresedett az életük, és legtöbb esetben a házastársukkal is megromlott az a gyerekcsinálós hangulat, akkor rájönnek, hogy túl sok mindenre nem vitték...

De persze a külvilágnak kell valamit prezentálni. MI más marad, mint továbbra is a gyerekek... Ha mondjuk továbbtanulnak! Ezzel máris meg tudják magyarázni az ismerősöknek és régi osztálytársaknak, hogy ők ugyan anno a gyerekcsinálást választották, de lett volna eszük nekik is tanulni, hisz láthatjátok, az utódnak is megy az az egyetem...stb.

Nézd, jellemzően ez megy a háttérben. Drága társadalmunkban csak a dicsekedés, kivagyiság, meg mi egy más...

Kérdező, amíg bele nem rázódsz a nyelvbe, nagyon nehéz lesz, mint ahogy ezt tapasztalod is, de majd átlendülsz a legnehezén, és egyre könnyebb.

Igazad van, a szüleid semmivel nem járulnak hozzá a mostani tanulmányokhoz, így semmi joguk számonkérni.

Gondolom, azzal azért lehet felvágni, hogy a gyerek külföldön tanul.

Én ezt a jelenséget, amit leírsz a nyelvtanulással kapcsolatben vettem észre, és nem csak szülőknél. Általában azok az emberek, akik egy idegen nyelvet sem beszélnek a "legszámonkérőbbek", mi van, már x éve/hónapja tanulod, mi az hogy nem érted, amit mond, mi az, hogy ha megértetted, nem tudsz válaszolni????

Ilyenbe belefutottam már életem során, pl. mikor 3 hónapi tanulás után az olasz nyaraláson-amin persze mindent nekem kellett intézni- a sógorom azon röhögött a nővéremnek, mennyire nem tudok olaszul. Holott aki legalább tanult idegen nyelvet az tudja, 3 havi tudás kb. mennyit ér, főleg anyanyelvi környezetben. (Egyébként mindent el tudtam intézni, csak hát nyökörgősen.)

"A szüleim meg egyfolytában fenyegetnek, hogy lesz nemulass, ha kirúgnak"

Csak nekem szúrt szemet ez a mondat? Már nem azért, de felnőtt ember vagy, külföldön élsz, magadat tartod el. Mi az istenf...a közük van hozzá, mégis milyen alapon mondanak neked ilyet?

Ha 14 éves lennél és bukdácsolnál a középsuliban,akkor oké,teljesen jogos lenne,amit mondtak.

De felnőtt ember vagy, miért tűröd el ezt a hangnemet?

Én el sem modnanám nekik így,hogy mi van. Két szakot viszel,dolgozol, külföldön vagy.Nem egyszerű,szerintem ezt mindenki beláthatja.

Ne érezd magad emiatt rosszul, menni fog, belerázódsz és kész.

Ne számolj be mindenről nekik,ne hagyd,hgoy így kezeljenek

#13+#15 szégyelld magad!

Kérdező, mint már mondtam, elvárásokat megfogalmazni minden idióta tud. Ne tűrd, nem vagy a csicskájuk...

Ha te magad tartod el és külföldön élsz, akkor mi a fene közük van ahhoz hogy mik az épp aktuális jegyeid?

Te már most többet értél el mint a szüleid, hogy külföldön tanulsz. Hát igen, rögtön az anyanyelvűekkel együtt tanulni valóban nem működik, de az a 3 év nyelvtanulás az iskolában fabatkát sem ér. Ad egy alaptudást ugyan az iskolai nyelvtanulás, ha komolyan veszed, de ha 3 évet anyanyelvi területen élsz, az teljesen más és rengeteget számít.