Akik megszakították a kapcsolatot a szüleikkel?

Mert túl sokszor avatkoztak bele az életembe, és erőszakolták rám a saját gondolkodásukat és értékrendjüket - persze "csak jót akarva"...

Nem hiányoznak.

Nem érzem rosszul magam, legfeljebb attól, hogy előbb kellett volna radikálisan lépnem.

Hm...a miértje: kezdjük ott, hogy anyám évekig élt egy alkoholista mellett, aki napi rendszerességgel elvert és terrorizált. Aztán apámat kirakták a nagyszüleim a házból. Utána jött anyám. Hazudott, nem kevés pénzzel megkárosított, lopott és nála nagyobb szarkeverőt a világ nem hordott még a hátán.

9 éve nem tartom egyikkel sem a kapcsolatot és nem, nem érzem magam rosszul. Sőt! Sokkal jobb az életem amióta nincsenek. Nem hiányzik egyik sem.

Kérdező, látom, kiemelted a kérdést;

szerinted ők törődnek veled? csak a saját érdekeiket nézik. Úgyhogy jó lenne, ha te is azokat néznéd; ami, ha felmerült benned, akkor az, hogy megszakítsd, vagy minimálisra csökkentsd a szüleiddel való találkozások számát. Vagy legalábbis azzal, amelyikükkel nem vagy jóban. Ha meg a másikat szereted, azzal még értelem-szerűen érdemes lehet találkozni, mert adna még neked valamit az a találkozás. De aki csak elvesz belőled, olyan kapcsolatot meg minek fenntartani? Csak elszívja belőled az energiáidat; egyértelműen jobb lesz neked nélküle. Mert nem válna előnyödre egy ilyen szülő-gyerek kapcsolat; sőt, ha eddigis nemhogy nem volt előnyös, de még kifejezetten ártalmas is volt, akkor minek érdekelnének ők téged? Ha pl ritkán, de beugranál hozzájuk/hozzá, akkor lehet, hogy jópofizni kezdene veled, csak hogy próbáljon magához édesgetni, hogy ő maga pl ne legyen magányos; de ha megint odaköltöznél megint nem kapnál tőle szemernyi tiszteletet/ odafigyelést sem. Pedig alapvető lenne a másik ember tisztelete; erről kéne kiindulni mindenkinek, főleg a saját gyerekemben, hogy tisztelem benne az embert, a másik élőlényt, emberszámba veszem; nem sz3m3'tkedek vele szándékosan; meg ilyenek.