Illene egy egyetemistának diákmunkát vállalni ha nagyok az igényei?

Na... Ez az.. Ha közösen vagytok mindenben, akkor próbáld meg elfogadni a férjed saját gyerekéhez való hozzáállását.

Nézd, a leírásokból következtetve, nem arról van szó hogy az ő gyereke által elvitt pénz miatt ti nélkülöztök.

Egyszerűen csak kitaláltál egy nem létszükségű célt, amivel tudod saját magadat hergelni, amivel neki lehet menni az idegen gyereknek, meg lehet problémát generálni.

Mert mi van akkor, ha nem tudsz annyit félretenni amennyit szeretnél, hanem a másik gyereke miatt fájdalmas ~50ezerrel kevesebbet?? De most komolyan!

Másrészt, másodéves egyetemista. Nem birod ki azt a két évet így? Utána úgyis elmegy dolgozni. Ha meg továbbra is tanulni akar, akkor már valóban jogos lesz az igény hogy akkor tessék, tanulni akarsz még 30 éves korodig? Akkor teremtsd meg a rávalót.

Az ilyen dolgokkal pedig tessék óvatosan bánni, hogy a házimunkát forintosítjuk. Mert akkor mindent lehetne. És akkora sértődések alapjává válhatna az egész!

Most gondoskodsz a férjedről vagy nem? Szereted annyira hogy kimossad a ruháit vagy nem? Ha igen, tegyed. De ne számolgassad hogy ez mennyit ér. Ő sem számolgatja hogy ha elvisz nyaralni, abból mennyi utiköltség jutna rád ha taxival mennél, amiért igenis legyél hálás...

Nyilván nem elvárható, hogy a nevelt gyereknek lakást vegyen a férj, nem is ez a kérdés.:D Hanem az, hogy VOLT egy megállapodás a saját gyerekével, amit a leányzó nem tart be. A magam részéről azt gondolom, hogy természetes, ha a szülő támogatja a gyerekét, ésszerű mértékben, lehetőleg konkrét összegű havi apanázsban, amiben korrekt módon meg is egyeznek még az egyetemi jelentkezés előtt. Felnőttől pedig elvárható, hogy ezt a megállapodást tartsa is be, ha mégsem tud/akar dolgozni, akkor oldja meg a lakhatását olcsóbban, vagy vegyen fel diákhitelt. Nem óvodásról van szó, és nem is megoldhatatlan vis maiorról.

A többi része az ügynek számomra irreleváns, nekem ez az elvről szól.

42

Na mert a gyerekek pont arról híresek hogy mindig mindent betartanak amit ígérnek?

Miért venne már fel diákhitelt, adósitaná el magát mikor az apja megteheti hogy támogatja. Ezt ugye te sem gondolod komolyan. Normál szülő azon van hogy a gyereke adósságok nélkül induljon .

A kérdező meg felkészülhet arra hogy ez a férfi támogatja a gyerekét ha fejre állunk akkor is.

Szimplán választás elé kell állítani a kiscsajt. Elfogyott a pénz, elromlott a macska, nyugdíjba ment a mosogatógép, tökmindegy, másra is kell a pénz, ami miatt nem tudjátok finanszírozni a továbbiakban az életét, csak X összeggel. Ez legyen annyi, amit ti együtt reálisnak láttok, én nagyjából a felét mondanám a mostaninak így vaktában.

A kisasszony választhat: keres olyan albérletet (igen, esélyesen másokkal együtt), ahol kijön a fele ennyi pénzből, vagy nagyon sürgősen talál magának munkát.

Hidd el, ha rá van kényszerítve, meg fogja oldani. Ha nem muszáj, persze, hogy kihasználja, amit lehet.

Akkor racionalizáld a gazdasági közösségeteket, vond ki belőle a saját felnőtt továbbtanuló lányod. Legyél hozzá ugyanannyira méltányos, mint férjed a sajátjához, a saját jövedelmet negyedével támogasd.

Így rosszabbul járna a lányod? Annyira, hogy mostani férjed is azt érezné, hogy így már igazságtalanul szűkmarkú lennél vele?

Akkor viszont fogadd el, hogy egyikőtök sem múlt nélkül kötött házasságot egymással, és amit méltányosan illik biztosítani a helyzetetekben saját gyereknek, azt a másik nem kérdőjelezi meg.

"Na mert a gyerekek pont arról híresek hogy mindig mindent betartanak amit ígérnek? "

Mióta gyerek egy egyetemi hallgató?:D "Normál", intelligens szülő többek között arra is neveli a gyerekét, hogy állja a szavát, felnőttől pedig ez alapvető elvárás. Szó nincs arról, hogy nem kap támogatást a tanulásához a csaj, a probléma az, hogy túlzott igényei vannak, és nem tesz eleget annak, amit az apjával megbeszéltek. Ha nem akar dolgozni, nem kötelező, ismétlem, számtalan ember végzett már el komoly egyetemet kollégiumban vagy társbérletben lakva.